Halo Halo! Mar megint nem irtam egy jo ideje, ugyhogy ugy erzem, ideje " tollat ragadnom ".
Az utolso bejegyzesem ota mar nem is emlekszek, miket akartam leirni ide, kiveve a legemlekezetesebb dolgokat. Peldaul elozo het elotti heten ( most latszik milyen reg irtam haha) penteken es szombaton voltam szabinapos. Ebbol penteken csak lustalkodtam, filmeztem, aludtam, angoloztam. Igazi feludules volt. Szombaton Cardiffba mentem, ami mar nem is meglepo gondolom. Rajongok azert a varosert, minden penzt meger. Mikaellel beultunk a moziba megnezni a Prisoners c. filmet. A ket es fel oras vetitesi idobol kb. haromnegyed orat vegigrohogtunk. Eloszor is surgos pisilesi problemaink akadtak mar az elso tiz percben a sok udito miatt. Masodszor sikerult kiboritani a fele popcornunkat. Harmadszor pedig nem ertettuk hogy mit mond nehany szereplo, igy erdekes dolgokat sikerult krealnunk a felreertett mondatokbol. A film amugy izgalmas volt, bar a vege eleg fura volt. Mindenesetre megerte megnezni.
Vasarnap elvileg munkanapom volt, kb 11ig dolgoztam is, aztan hostanyukam igen spontan otlettel allt elo. A nagy takaritasom kellos kozepen surgosen a konyhaba invitalt...No mondom mi rosszat tettem vajon? Azonban azt jelentette be nagy oromomre, hogy megis megy a Horse of the Year Show-ra ( eleinte ugy volt, hogy nem megy ) es szeretne ha vele mennek. Csak kapkodtam a fejemet, hogy dehat penz, munkanap meg minden, hogy menjek? De mondta hogy ne aggodjak, ha szeretnek menni, akkor kifizeti a jegyemet, es majd kovetkezo ket hetben levonja fokozatosan a fizumbol, ha az ugy megfelel nekem. Mondom hogy a fenebe ne szeretnek menni, mikor valoszinuleg soha tobbe nem lesz ra lehetosegem.10 perc alatt ossze is kaptuk tehat magunkat sovany malacvagtaban ( ahogy volt biosz tanarom szokta volt mondani), es uccu neki. Harom oras autout utan meg is erkeztunk Birminghambe, a show helyszinere. Az esemeny egy zart kozpontszerusegben volt megtartva, ami kifejezetten rendezvenyek lebonyolitasat szolgalja. A HOYS mellesleg egy nagyon hires show, rengeteg programmal, bemutatoval, es " bolttal ". Ket hatalmas terulet volt telve arusokkal. Foleg lovakkal, es lovaglassal kapcsolatos dolgokat lehetett termeszetesen vasarolni, de akadt par edesseges, es muszaki cikkes sator is. Itt elidoztunk jo par orat, majd talalkoztunk a lanyokkal vegre, mert ok mar reggeltol ott voltak, az apukajukkal mentek. Az esti showra szolt a jegyunk, ami 7kor kezdodott. Fel oras sorban allas utan bejutottunk az arenaba, es elfoglaltuk a helyunket. Lelegzetelallito volt az egesz. Figyelni, ahogy megtelt az a nagy arena, meg ahogy lekapcsoltak a villanyt a show kezdetekor, majd ahogy bekapcsolodtak a specialis feny effektek.
A show-t egy, a haboruban reszt vett lovasok felesegeibol allo korus eloadasa nyitotta meg. Gyonyoru volt. Ezutan Lumat, az oroszlant lathattuk porondon, aki nem volt mas, mint egy kis poni, akire raaggattak egy musorenyt, igy kolcsonozve neki oroszlankulsot. Ennivalo kis csodaponi volt, be volt tanitva kulonbozo trukkokre, ami igen szorakoztato volt.
Ot kulonbozo lovasbemutatok kovettek, peldaul " az ev shire lova ", " az ev poni lova " es igy tovabb. A birak dontottek ebben a kerdesben, miutan jol szemugyre vettek a lovakat. Ezt kovetoen a kiralynok lovait volt szerencsenk latni. Ez volt mellesleg az egyik kedvencem. Lenyugozo volt. A lovak fogatba voltak fogva, es egy agyut huztak, lovasaik pedig a hatukon ulve iranyitottak oket. Eszmeletlen volt, ahogy egyutt mozogtak kulonbozo alakzatokban, es meg az alafesto zene is jol el lett talalva. A vegen pedig eldorditettek a negy agyut egyesevel, majd mind a negyet egyszerre ( amit Sophie, a kisebbik lany nem igen preferalt, meg volt remulve szegenykem ). Nagyon hatasos volt. Azota is megnezem majdnem minden nap a videot, amit keszitettem rola.
Majd egy olyan loverseny kovetkezett, amit Erin is csinal. A UK legjobb negy csapata versenyzett egymassal.Mellesleg Erinek csapatanak nagy az eselye, hogy jovore ok is ott lesznek a legjobb negyben. :)
Ezt kovetoen a dijugratas kovetkezett, ami a masik kedvencem volt. A vilag kulonbozo pontjairol erkeztek a legjobb dijugratok, hogy osszemerjek lovastudasuk. Amerikabol, Franciaorszagbol, Egyiptombol, Olaszorszagbol, Irorszagbol, termeszetesen Angliabol is, es meg sorolhatnam. Hihetetlen volt. Mindig, amikor egy-egy versenyzo belovagolt, hirtelen siri csond keletkezett, es minden egyes ember az arenaban, lelegzetvisszafojtva nezte vegig azt a ket percet, amig a versenyzo a palyan volt. Kiveve, mikor mindenki egyszerre szisszent fel, ha levertek egy rudat, hibapontot szerezve, vagy amikor par kisgyerek oromittasan suttogta, hogy " Igen! Ez az! " miutan sikeresen atugrottak az akadaly felett.
Eletem egyik legemlekezetesebb elmenye volt ez. Igaz, majdnem egy heti fizetesembe kerult, de azota se bantam meg. Amugy itt a webcime a HOYS-nak, ha valakit esetleg erdekelne : http://hoys.co.uk/ :))
Eztan mar csak a hazaut volt hatra, ahol enekelnunk kellett, hogy Nikki nehogy elaludjon a kormany mogott. Igaz a lanyok csak kb egy oraig birtak szusszal, es edesen elaludtak. Masnap suliba se mentek, amit nagyon elveztem. Ezer eve nem voltam veluk itthon, csak harmasban.:)
Na most ugorjunk egy hettel kesobbre. Multhet hetvegen Abergavennybe mentunk Alexandraval. Ugy szeretem azt a lanyt. Teljesen hasonlo szemelyisegunk van. Vasaroltunk, beultunk a coffee #1-ba, es kb ket orat toltottunk ott. Beszelgettunk mindenrol, kisirtuk minden bajunkat egymas vallan, rohogtunk sokat no meg persze forrocsokiztunk. Ezutan megint vasaroltunk, vettunk edessegeket, innivalokat es elmentunk a parkba es folytattuk a csevegest. Igaz kozben rank szakadt az eg hirtelen, de nem zavartattuk magunkat. Felhuzott esernyovel (ami nem volt nagy segitseg) ultunk a szakado esoben es beszelgettunk tovabb.
Azon a hetvegen amugy a laptopom elromlott, igy ketsegbe estem, majd rohogtem kinomban, hogy ejnye de szerencsetlen vagyok, aztan osszekaptam magam. Mondom hala az egnek meg elek, nem a labamat vagy a kezemet vesztettem el, es meg mindig van telefonom, smi jobb, mint a semmi. Legrosszabb esetben nem tudok skypeolni a csaladommal, nem tudom irni a blogomat, es nem tudok kepeket feltolteni picasara ( nem mintha most szorgoskodnek feltolteni oket ). De legalabb facebookon kapcsolatban tudok veluk maradni. Aztan miutan elsirtam mindenkinek a banatom, kolcson kaptam Chris regi laptopjat, ami szinten acer volt, es szinten nem mukodott haha. Ezutan Erin adta ide a netbookjat, amit nem hasznal, ugyhogy most arrol potyogok. Es igen, ez az oka, hogy nincsenek ekezeteim, amiert mindenkitol enezest kerek!
Ma pedig nagy meglepetes ert, jott nekem egy level apukamtol, amit hetfo ota vartam. Azt mondta telefonban, hogy irt nekem par sort, es van benne egy kis meglepi is. Hat elkepzelesem se volt mi lehet az. Hat nagyot neztem, amikor kibontottam a levelet...Uj laptopra valo volt benne..Sirva is fakadtam mikozben olvastam a levelet, amin Chris viccesen fel is akadt, hogy " hat en nem ertem a noket,komolyan...sirnak ha szomoruak, sirnak ha duhosek, es sirnak ha boldogok..ejj ez a sok siras.." Igazabol meg azert sirtam, mert en nem vartam el, hogy kapjak ujat. Gondoltam majd felreteszek mindig most mar tenyleg, es karacsonykor meglepem magam, aztan meg jott ez a level. Koszonom Apci!
Cserebe pedig megigertem, hogy most mar tenyleg tanulom azt az angolt meg svedet, hogy mar lesz ujra laptopom.
Holnap is szabadnapos leszek, ugyhogy vagy megyek Chrissel kutyatreningre, nezni hogy kepezik Peget, aztan meg laptopot venni, vagy pedig Alexandraekkal megyek megnezni Dave-et ( o hostapukaja ) ahogy versenyzik egy loversenyen. Az idotol fog fuggeni, majd irok beszamolot. ( megprobalok nem harom hettel kesobb irni legalabbis :D )
au-pair Walesben?
2013. október 26., szombat
2013. október 3., csütörtök
Egy béna szombat. Svenska függőség. Üdv Alex!
Hej! Hej! Felpörögnek lassacskán az események körülöttem. Hurrá! A hétvégéimet állandóan Cardiffban töltöm, előző szombaton is ott tengtem-lengtem " Dzsordzsival " ( a magyar au-aupairrel ). Az utcai zenészek ismét emlékezetesebbé tették a napot, hisz mindig olyan jó hangulatos a Queen street, mikor szól a muzsika. Ez alkalommal a " The suncats " nevezetű, három, fiatal tagból álló bandához volt szerencsénk. A Florence and the machine-től adták elő a Heartlines című számot. Ezen felbuzdulva, elhatároztuk, hogy elmegyünk a Live Lounge-ba ebédelni, ahol állandóan élő zene szól. Épp két férfi volt a soros, mikor megérkeztünk. Nagyon szuperek voltak, régebbi és újabb számokkal is előálltak, tehát nem volt uncsi. Emellett szerencsém volt életem legjobb burgeréhez, chilivel és krumplival. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de százszor jobb volt a pizzahutnál, és mérföldekkel olcsóbb is. Halkan megjegyzem, ez volt az első alkalom, hogy nem oda mentem kajálni. :)
Ezután ideje volt indulnom a vonathoz, nagy nehezen sikerült kibogoznunk, hogy hogy kell értelmezni a menetrendet. Még volt húsz percem az indulásig, úgyhogy addig kint maradtunk. Tíz perccel a vonat érkezése előtt elköszöntem, és mentem volna át a kapukon, de csalódnom kellett, mert a retúr jegyem másik fele felszívódott, így neki veselkedtem kipakolni az egész táskám, hogy megtaláljam. Sehol nem volt. Mire vettem egy újabb jegyet ( nem voltam ideges ), addigra meg elment a vonatom. Ezzel semmi gond nem lett volna, ha sűrűek lennének a buszjáratok Abergavenny és Raglan között. Ugyanis ezzel a szerencsétlenkedéssel nem értem el az utolsó buszomat Raglanbe...Ha tetszett, ha nem, fognom kellett egy taxit, ami plusz 18 rugóba került. Hazáig is mehettem volna akár vele, de többe került volna, mellesleg Chrissel megbeszéltük, hogy majd felhívom, hogy jöjjön értem a raglani buszmegbe. Csakhogy megint ráfáztam, mert valószínűleg nem volt itthon térerő, hiszen nem értem el telefonon. Ekkor már csak röhögtem az egészen. Közben pont hívott Scott, és felajánlotta, hogy felvesz munkából hazafelé, de akkor még várnom kell, mert az még odébb van picit. Mondtam, hogy rendben leszek, elkezdek sétálni. ( 8 kilométer az út) Na és ekkor állt VÉGRE mellém a szerencse, mert a lányok apuja épp jött vissza Erin versenyéről, és hál' Istennek észrevett, így haza tudtam vele menni. Azóta is röhögök kínomban az eseten. Elég sok fontomtól " megszabadultam " aznap. De ilyen emlék is kell ugyebár. :) És a pozitív oldalát nézve, mekkora szerencse, hogy pont azon a napon nem vertem el az összes pénzem...különben új vonatjegyre és taxira való nélkül valószínűleg kissé pánikba estem volna. :D De Chris kárpótlásul elvitt Uskba vacsorázni egy kebaboshoz. Nyami!
Itt van az említett dal, a műfaj kedvelőinek (mint én) hangulatos lehet olvasás közben :)
Az utóbbi napokban elkezdtem Svédül tanulni, elég intenzíven ( legalábbis számomra elég intenzív). Körülbelül, napi két-három órát töltök vele. Gondoltam jól fog majd jönni a későbbiekben. A nyelvtudás mindig, mindenhol jól jön. Ráadásul ez a harmadik nyelv, az angol és spanyol után, ami úgy igazán megtetszett. Olyan jól haladok, hogy néha már tudok írni egyszerűbb mondatokat Mikaelnek. Le van nyűgözve. haha! :) Mellesleg, újabb svéd barátra tettem szert, hiszen megérkezett Alexandra, Lesleyék új au-pairje. Juhhú! Ismét van utazópartnerem. Ő is sokat segít a svédben. Ma szabadnaposak voltunk, így átjött és kikapcsolódtunk kicsit. Mesélt Svédországról, amiről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni, hiszen nagyon érdekesnek találom. :)
Ezután ideje volt indulnom a vonathoz, nagy nehezen sikerült kibogoznunk, hogy hogy kell értelmezni a menetrendet. Még volt húsz percem az indulásig, úgyhogy addig kint maradtunk. Tíz perccel a vonat érkezése előtt elköszöntem, és mentem volna át a kapukon, de csalódnom kellett, mert a retúr jegyem másik fele felszívódott, így neki veselkedtem kipakolni az egész táskám, hogy megtaláljam. Sehol nem volt. Mire vettem egy újabb jegyet ( nem voltam ideges ), addigra meg elment a vonatom. Ezzel semmi gond nem lett volna, ha sűrűek lennének a buszjáratok Abergavenny és Raglan között. Ugyanis ezzel a szerencsétlenkedéssel nem értem el az utolsó buszomat Raglanbe...Ha tetszett, ha nem, fognom kellett egy taxit, ami plusz 18 rugóba került. Hazáig is mehettem volna akár vele, de többe került volna, mellesleg Chrissel megbeszéltük, hogy majd felhívom, hogy jöjjön értem a raglani buszmegbe. Csakhogy megint ráfáztam, mert valószínűleg nem volt itthon térerő, hiszen nem értem el telefonon. Ekkor már csak röhögtem az egészen. Közben pont hívott Scott, és felajánlotta, hogy felvesz munkából hazafelé, de akkor még várnom kell, mert az még odébb van picit. Mondtam, hogy rendben leszek, elkezdek sétálni. ( 8 kilométer az út) Na és ekkor állt VÉGRE mellém a szerencse, mert a lányok apuja épp jött vissza Erin versenyéről, és hál' Istennek észrevett, így haza tudtam vele menni. Azóta is röhögök kínomban az eseten. Elég sok fontomtól " megszabadultam " aznap. De ilyen emlék is kell ugyebár. :) És a pozitív oldalát nézve, mekkora szerencse, hogy pont azon a napon nem vertem el az összes pénzem...különben új vonatjegyre és taxira való nélkül valószínűleg kissé pánikba estem volna. :D De Chris kárpótlásul elvitt Uskba vacsorázni egy kebaboshoz. Nyami!
Itt van az említett dal, a műfaj kedvelőinek (mint én) hangulatos lehet olvasás közben :)
Az utóbbi napokban elkezdtem Svédül tanulni, elég intenzíven ( legalábbis számomra elég intenzív). Körülbelül, napi két-három órát töltök vele. Gondoltam jól fog majd jönni a későbbiekben. A nyelvtudás mindig, mindenhol jól jön. Ráadásul ez a harmadik nyelv, az angol és spanyol után, ami úgy igazán megtetszett. Olyan jól haladok, hogy néha már tudok írni egyszerűbb mondatokat Mikaelnek. Le van nyűgözve. haha! :) Mellesleg, újabb svéd barátra tettem szert, hiszen megérkezett Alexandra, Lesleyék új au-pairje. Juhhú! Ismét van utazópartnerem. Ő is sokat segít a svédben. Ma szabadnaposak voltunk, így átjött és kikapcsolódtunk kicsit. Mesélt Svédországról, amiről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni, hiszen nagyon érdekesnek találom. :)
2013. szeptember 24., kedd
Vasárnapi kajafesztivál. A mai nap híre.
Csupán csak két órája készülök arra, hogy "papírra" vessem a történteket, és most kezdek neki, mikor már majd' elalszok. Jellemző. De az abergavenny foodfestival-ról mindenképp szeretnék kicsit írni, hiszen fantasztikus volt. ( ha kajáról van szó, mi nem az? :P ) Az összes utca tele volt étel standokkal, meg előadásokkal. Szinte mindenhol lehetett kóstolót kapni a finomabbnál finomabb ételekből, édesség különlegességekből, italokból. Eszméletlen volt. Fent a várnál meg kicsit lehetett pihizni. Gyönyörű volt a kilátás. Rengeteg gyerek azzal szórakozott, hogy kartondobozokra ülve csúszkált le egy meredek dombon. Volt olyan, aki már nyakig város volt. Volt egy kis kedvencünk, egy kis szöszke lány, aki egyedül próbálkozott, de mindig elzuhant, utána meg vigyorgott. Nagyon édes volt.
A kajához visszatérve, sikerüt beszereznem egy céklás-tormás szószféleséget, ami "fuj"-nak hangzik, de nagyon finom. Mellesleg azt se tudtam eleinte, mi az, csak miután hazajöttünk és kiszótáraztam a két szót. :D
Emellett megvettük a világ legeslegfinomabb pattogatott kukoricáját: Sózott karamellásat és Whiskey-s karamellásat. De sokféle ízesítésű van még ezeken kívül. No, és végül, de nem utolsó sorban, vettem egy kötő szettet. Úgyhogy mostantól nagymami módjára fogok itt unalmamban kötögetni. ;)
A mai nap szenzációja számomra, hogy Lesley-ék új au-pairje vasárnap este érkezik majd meg. De hohóó, tán még nem is írtam, hogy Alina kb két hete hazament, mert honvágya volt. (meg egyéb más okok miatt is)
A következő au-pair svéd, Alexandrának hívják. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Két svéd ismerősöm is lesz vasárnaptól tehát.
Ha már itt tartunk, ma Mikael ( a svéd au-pair) megtanított nekem két mondatot svédül, és én is neki magyarul. Mivel franciául már el tudom mondani, hogy : " Táncolni szeretnék veled ", ezért megkértem, írja le svédül is, ami így néz ki: jag vill dansa med dig. A másikat pedig ő kérte, ami az " aranyos vagy " : du är söt. Annyira király.:D Ó, a másik szenzáció pedig az, mielőtt elfelejteném, hogy ma ÉN főztem vacsorát, ami azért meglepő, mert NEM tudok főzni at all. A host apám egyik este viccesen meg is említette, hogy használhatatlan vagyok. Mindig szívja a vérem ilyen buta poénokkal. :D Amúgy halat meg sült kolbászt sütöttem, törtkrumplival meg zöldséggel. Egész jó lett, már csak az időbeosztással vannak némi gondjaim, de legközelebb megoldom. Lényeg, hogy nem égett oda semmi, és hogy nem is vagyok annyira borzalmas főzés terén. ;)
A kajához visszatérve, sikerüt beszereznem egy céklás-tormás szószféleséget, ami "fuj"-nak hangzik, de nagyon finom. Mellesleg azt se tudtam eleinte, mi az, csak miután hazajöttünk és kiszótáraztam a két szót. :D
Emellett megvettük a világ legeslegfinomabb pattogatott kukoricáját: Sózott karamellásat és Whiskey-s karamellásat. De sokféle ízesítésű van még ezeken kívül. No, és végül, de nem utolsó sorban, vettem egy kötő szettet. Úgyhogy mostantól nagymami módjára fogok itt unalmamban kötögetni. ;)
A mai nap szenzációja számomra, hogy Lesley-ék új au-pairje vasárnap este érkezik majd meg. De hohóó, tán még nem is írtam, hogy Alina kb két hete hazament, mert honvágya volt. (meg egyéb más okok miatt is)
A következő au-pair svéd, Alexandrának hívják. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Két svéd ismerősöm is lesz vasárnaptól tehát.
Ha már itt tartunk, ma Mikael ( a svéd au-pair) megtanított nekem két mondatot svédül, és én is neki magyarul. Mivel franciául már el tudom mondani, hogy : " Táncolni szeretnék veled ", ezért megkértem, írja le svédül is, ami így néz ki: jag vill dansa med dig. A másikat pedig ő kérte, ami az " aranyos vagy " : du är söt. Annyira király.:D Ó, a másik szenzáció pedig az, mielőtt elfelejteném, hogy ma ÉN főztem vacsorát, ami azért meglepő, mert NEM tudok főzni at all. A host apám egyik este viccesen meg is említette, hogy használhatatlan vagyok. Mindig szívja a vérem ilyen buta poénokkal. :D Amúgy halat meg sült kolbászt sütöttem, törtkrumplival meg zöldséggel. Egész jó lett, már csak az időbeosztással vannak némi gondjaim, de legközelebb megoldom. Lényeg, hogy nem égett oda semmi, és hogy nem is vagyok annyira borzalmas főzés terén. ;)
2013. szeptember 21., szombat
Új emberek és buli a gyerekek módján
Nem tudom, írtam-e már, de benne vagyok egy au-pair in Cardiff csoportban Facebook-on, ahol felvettem a kapcsolatot egy román fiúval ( természetesen au-pair ő is ), ami nagyon szuper, mert beszél magyarul, és eszméletlen jó az anyanyelvemen kommunikálni vele. A lényeg viszont az, hogy megbeszéltük, hogy kiruccanunk ma Cardiffba. Szerencsém volt, mert hostanyukám épp ma ment, így nem kellett vonatoznom. Csatlakozott hozzánk még két másik román au-pair is, egy lány, és ismét egy fiú ( aki csak volt a-pair, most már nem az ). Közülük csak a lány beszél magyarul. Mindannyian hihetetlen jó fejek, a lányon nevettem sokat. Jó humorérzéke van és kis mosolygós. Benéztünk pár boltba, ellátogattunk egy múzeumba meg sétáltunk sokat. És tudom, már uncsi, de a pizzahut most sem maradhatott el. Olyan jó volt kikapcsolni kicsit. Sajnos a lány jövőhéten elköltözik Londonba egy új családhoz, mert a mostani egy tragédia. :(
Itt van pár kép a múzeumról:
Ez a kakasos a kedvencem, mert Chris története jut róla eszembe, ami mindig megmosolyogtat. Mesélte ugyanis, hogy Rodney, a kakasunk, egyszer rátámadott, ő pedig mérges lett rá, így elkezdte üldözni őt a slaggal, majd jól lelocsolta vele. Azóta a közelébe se megy szegény jószág...:)
Vettem ma ilyen foszforeszkálós pálcikákat, meg csillámokat, és csináltunk egy " tündérlámpát " a gyerekekkel, miután hazaértünk. Most négyen vannak, Chris kisfiaival együtt. Aztán az összes maradék pálcikát felhasználtuk " bulizásra ". Zene be, lámpa le. Komolyan mondom élveztem. Mint akik megőrültek. :)
A szívemhez nőttek, olyan kis bolondok. Sose uncsi velük az élet.
Fairy jar! ;)
Amin már nagyon régóta filóztam, az az, hogy vajon engedne-e a család engem messzebbi városokba is, akár egy egész hétvégére. Ma erre is választ kaptam, hiszen Chris megkérdezte tőlem, miért nem ugrok le egy hétvégére Londonba, vagy valami távolabbi városba, ha már itt vagyok hónapokat külföldön. Szerintem teljesen igaza van, bolond lennék, ha nem használnám ki a lehetőséget. Abszolút ez a beszélgetés volt a napom fénypontja. Nagyon megörültem neki. Úgyhogy írtam is egy lány ismerősömnek, aki Londonban au-pairkedik, hogy ha van kedve egyik hétvégén össze is futhatnánk esetleg. Úgy hogy hamarosan a nyakamba veszem azt a " hírös " várost. ;)
Itt van pár kép a múzeumról:
Ez a kakasos a kedvencem, mert Chris története jut róla eszembe, ami mindig megmosolyogtat. Mesélte ugyanis, hogy Rodney, a kakasunk, egyszer rátámadott, ő pedig mérges lett rá, így elkezdte üldözni őt a slaggal, majd jól lelocsolta vele. Azóta a közelébe se megy szegény jószág...:)
Szidi szégyenlős volt. :))
Vettem ma ilyen foszforeszkálós pálcikákat, meg csillámokat, és csináltunk egy " tündérlámpát " a gyerekekkel, miután hazaértünk. Most négyen vannak, Chris kisfiaival együtt. Aztán az összes maradék pálcikát felhasználtuk " bulizásra ". Zene be, lámpa le. Komolyan mondom élveztem. Mint akik megőrültek. :)
A szívemhez nőttek, olyan kis bolondok. Sose uncsi velük az élet.
Fairy jar! ;)
Amin már nagyon régóta filóztam, az az, hogy vajon engedne-e a család engem messzebbi városokba is, akár egy egész hétvégére. Ma erre is választ kaptam, hiszen Chris megkérdezte tőlem, miért nem ugrok le egy hétvégére Londonba, vagy valami távolabbi városba, ha már itt vagyok hónapokat külföldön. Szerintem teljesen igaza van, bolond lennék, ha nem használnám ki a lehetőséget. Abszolút ez a beszélgetés volt a napom fénypontja. Nagyon megörültem neki. Úgyhogy írtam is egy lány ismerősömnek, aki Londonban au-pairkedik, hogy ha van kedve egyik hétvégén össze is futhatnánk esetleg. Úgy hogy hamarosan a nyakamba veszem azt a " hírös " várost. ;)
2013. szeptember 9., hétfő
repjeegy!
Juppi! A kedvenc sógornőm volt olyan kedves, és lefoglalta nekem ma reggel a retúrjegyet karácsonyra! Köszönöm Sebi! A fele pénzem már meg is van rá, hála a vészhelyzetperselyemnek.( amibe minden héten beledobom villámgyorsan a fizum felét, hiszen amúgy elkölteném pillanatok alatt ;) ) Tehát december 19-én zúzok haza, majd 26-án vissza. Bár ez még jóval odébb van. Azonban már vannak is terveim, mit fogok csinálni. Legelső dolgom az lesz például, hogy bevágok egy nagy tányér levest! :P Nyami.
2013. szeptember 8., vasárnap
Monmouthshire show and happy 19th birthday!:D
Na, ugye múlthéten itt volt Nikki anyukája, és elmentünk Monmouthshire-be egy show-ra. Ilyen vásárféleség volt, mint otthon például az ónodi vásár, csak mégis kicsit másabb, Először is nem volt ingyenes a belépés, másodszor pedig kisebb volt, de szervezettebb. Volt ott is lóverseny, kutyaverseny, rengeteg állat, főleg bárányok, kecskék, tehenek. Őket is minősítették és azok a tulajdonosok kaphattak szalagot, akiknek, csúnyán szólva " jó minőségűek ", egészségesek a bárányai. Tehát jó tenyészetből valók. Megszámlálhatatlan mennyiségű bárányt láttunk, életemben nem láttam még ennyit. És rengeteg fajta.Nem s tudtam, hogy ennyire sokféle van.Ismét tanultam valamit aznap. Valamint voltak zenészek, kórusok, bűvészek, ( a kedvencem Mr. Alexander volt, egy öreg bácsika :) ) kézművesek stb. Nagyon élveztük, főleg a kutyaversenyt. Jane néni ( Nikki anyukája) nagyon nagyon aranyos, szerettem vele beszélgetni.Vagány nő. Ittunk cidert ( csak kóstolót ), ami ilyen almából készült alkoholos ital, de borzasztó erős volt. :D És az édességvásárlás sem maradhatott ki, természetesen. :) Mindent összevetve, király nap volt.
E hét kedden meg szüli-szülinapom voolt! Csatlakoztam a 19 évesek klubjához. Öregszem.:( Az aznap reggelem döcögősen indult a szülőkkel, mert Sophienak aznap kezdődött a suli, de Erinnek meg csak csütörtökön, így pár nappal előtte nem tudtuk eldönteni, mi legyen. De mivel Chris egy két hete kitekerte a bokáját sajnos ,így itthon volt az utóbbi időben, és azt mondta teljesen oké, ha szabadnapom van. Erről azonban Nikki nem tudott, hogy mégiscsak lesz, így reggel össze-vissza kapkodtuk a fejünket, hogy mi? hogy? Mindenki félreértette egymást tehát, ami okozott egy kis kellemetlenséget, de hamar megoldódott. Cardiffban töltöttük a napot, és vittük magunkkal Erint is. Szupi volt. Ellátogattunk a Hollisterbe, ami egy nagyon nagyon drága, de borzasztónépszerű és király bolt itt. A lányok kedvence. :) Csak "csorgattuk a nyálunkat". Úgyhogy van mire spórolni.:D Egy drága csokiboltba is betértünk, ahol olyan rendes volt az eladó srác, hogy szülinapom alkalmából megkínált mindhármunkat csokikával. Hmm, isteni volt.
A szokásos Pizzahut-ot sem hagytuk ki, mentünk meglátogatni a kedvenc pincérünket haha. :D Legalábbis, az én kedvencemet. :P A család itthon pedig, tortával, meg ajándékokkal fogadott, nagyon éééédesek voltak, énekeltek is nekem. Tisztára zavarban voltam. :)
Facebookon benne vagyok egy " au-pair in Cardiff " csoportban, ahol találtam egy erdélyi au-pairt. Úgyhogy végre tudok kivel magyarul beszélni, aki szintén au-pair. :)
Ma lustulós/filmezős napot tartok, mert szabinapos vagyok. Jó kicsit kikapcsolni. ;)
E hét kedden meg szüli-szülinapom voolt! Csatlakoztam a 19 évesek klubjához. Öregszem.:( Az aznap reggelem döcögősen indult a szülőkkel, mert Sophienak aznap kezdődött a suli, de Erinnek meg csak csütörtökön, így pár nappal előtte nem tudtuk eldönteni, mi legyen. De mivel Chris egy két hete kitekerte a bokáját sajnos ,így itthon volt az utóbbi időben, és azt mondta teljesen oké, ha szabadnapom van. Erről azonban Nikki nem tudott, hogy mégiscsak lesz, így reggel össze-vissza kapkodtuk a fejünket, hogy mi? hogy? Mindenki félreértette egymást tehát, ami okozott egy kis kellemetlenséget, de hamar megoldódott. Cardiffban töltöttük a napot, és vittük magunkkal Erint is. Szupi volt. Ellátogattunk a Hollisterbe, ami egy nagyon nagyon drága, de borzasztónépszerű és király bolt itt. A lányok kedvence. :) Csak "csorgattuk a nyálunkat". Úgyhogy van mire spórolni.:D Egy drága csokiboltba is betértünk, ahol olyan rendes volt az eladó srác, hogy szülinapom alkalmából megkínált mindhármunkat csokikával. Hmm, isteni volt.
A szokásos Pizzahut-ot sem hagytuk ki, mentünk meglátogatni a kedvenc pincérünket haha. :D Legalábbis, az én kedvencemet. :P A család itthon pedig, tortával, meg ajándékokkal fogadott, nagyon éééédesek voltak, énekeltek is nekem. Tisztára zavarban voltam. :)
Facebookon benne vagyok egy " au-pair in Cardiff " csoportban, ahol találtam egy erdélyi au-pairt. Úgyhogy végre tudok kivel magyarul beszélni, aki szintén au-pair. :)
Ma lustulós/filmezős napot tartok, mert szabinapos vagyok. Jó kicsit kikapcsolni. ;)
2013. szeptember 2., hétfő
A nap, mikor "szerelmes" lettem egy bárányba
Utóbbi két napban sok időt töltöttem el Sophieval, hiszen Erin- kihasználva utolsó napjait a suli kezdete előtt- elment a barátnőjéhez körülbelül három nappal ezelőtt. Soph meg vasárnap jött haza az apukájuktól, így esett, hogy itt aludt velem az ágyikómban, filmet néztünk, hülyéskedtünk, ma meg segített nekem a munkában, mert unatkozott. Még nem írtam le a blogba ( szerintem ) , de mindenki azt mondja, hogy Soph meg én egy tojásból valók vagyunk. Hajmeresztően hasonló a személyiségünk. Minden bohócságban benne vagyunk, érzékenyek és mindketten bújósak vagyunk, ami meg is látszik, mert sokszor ölelget, és mindketten álomvilágban élünk a szülők szerint. Úgy hívnak minket, hogy "a két Fairy / tündér". Arról nem is beszélve, hogy én totál olyan voltam kiskoromban, mint ő. De Nikki azt mondja, ő is ilyesmi beállítottságú volt fiatal korában, és hogy ez milyen tök jó. Na, hát nem is tudom. :D
Na és akkor most már térjünk is a lényegre, amire a címben is utaltam, mert eddig mindenről szó esett, csak erről nem.:D Szóval, ma kimentünk az udvarra Sophieval, és " összefutottunk " a kis fekete bárányukkal, Liquorice-el. Eleinte nem nagyon foglalkoztam vele, mert mondom " óóó úgyis elfut mint a többi, mert félősek." De ő csak jött egyre közelebb és közelebb, ami meg is lepett. Az viszont még jobban, mikor leültem a fűbe, és odajött körbeszaglászni, meg beletúrta a tenyerembe az orrocskáját, meg engedte, hogy megsimogassam. Utána meg követett minket egészen a kapuig. Szerelem volt első simogatásra. Olyan édes kis gomb szemei vannak. Mellesleg azt tudni kell, hogy pár hete meghalt a "legjobb barátja" ( ez kicsit abszurdnak hangzik, hogy egy báránynak legjobb barátja van/ volt ) Hope, és mindig sír utána. És én is fogok, mert mikor nagy lelkesen bejöttünk, és Sophie elmesélte Chrisnek, hogy Szaffi, a papagáj, és Camdon mellett most már van még egy új kedvencem, Liquorice, és hogy milyen cuki, közölte, hogy három hónapon belül elviszik levágni. :( De három hónap még mindig jobb, mint a semmi. Addig kihasználom az időt. :D Mellesleg ahogy olvasom vissza amit írok, kezd egyre furcsább lenni a dolog, mert ez elvileg egy au-pair blog, én meg bárányokról írogatok itt.De végülis, ez is hozzátartozik az " óper " mindennapjaimhoz. :D
Valamint akarok majd írni egy bejegyzést, mert itt volt Nikki anyukája múlthéten, és elmentünk egy showra, ilyen vásárféleségbe vele, meg a lányokkal, amiről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni. De most már extra über álmos vagyok, és muszáj aludnom, mert holnap meg megcélozzuk ismét Cadiffot, hiszen...fontos nap lesz holnap. ;)
Na és akkor most már térjünk is a lényegre, amire a címben is utaltam, mert eddig mindenről szó esett, csak erről nem.:D Szóval, ma kimentünk az udvarra Sophieval, és " összefutottunk " a kis fekete bárányukkal, Liquorice-el. Eleinte nem nagyon foglalkoztam vele, mert mondom " óóó úgyis elfut mint a többi, mert félősek." De ő csak jött egyre közelebb és közelebb, ami meg is lepett. Az viszont még jobban, mikor leültem a fűbe, és odajött körbeszaglászni, meg beletúrta a tenyerembe az orrocskáját, meg engedte, hogy megsimogassam. Utána meg követett minket egészen a kapuig. Szerelem volt első simogatásra. Olyan édes kis gomb szemei vannak. Mellesleg azt tudni kell, hogy pár hete meghalt a "legjobb barátja" ( ez kicsit abszurdnak hangzik, hogy egy báránynak legjobb barátja van/ volt ) Hope, és mindig sír utána. És én is fogok, mert mikor nagy lelkesen bejöttünk, és Sophie elmesélte Chrisnek, hogy Szaffi, a papagáj, és Camdon mellett most már van még egy új kedvencem, Liquorice, és hogy milyen cuki, közölte, hogy három hónapon belül elviszik levágni. :( De három hónap még mindig jobb, mint a semmi. Addig kihasználom az időt. :D Mellesleg ahogy olvasom vissza amit írok, kezd egyre furcsább lenni a dolog, mert ez elvileg egy au-pair blog, én meg bárányokról írogatok itt.De végülis, ez is hozzátartozik az " óper " mindennapjaimhoz. :D
Valamint akarok majd írni egy bejegyzést, mert itt volt Nikki anyukája múlthéten, és elmentünk egy showra, ilyen vásárféleségbe vele, meg a lányokkal, amiről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni. De most már extra über álmos vagyok, és muszáj aludnom, mert holnap meg megcélozzuk ismét Cadiffot, hiszen...fontos nap lesz holnap. ;)
2013. augusztus 27., kedd
Abergavenny, valamint a Dallas Burston Polo club :)
Múlthét csütörtökön elbuszocskáztunk Alinával Abergavennybe. Még mindig lenyűgöznek a fákkal és kő,-illetve téglaházakkal teli utcácskák. Személy szerint, - látnivaló szempontjából - nekem jobban bejön ez a kis városka, mint Cardiff. ( Ott viszont több a lehetőség a vásárlásra. :P ) Olyan nyugalmas volt. Jártuk az utcákat, benéztünk pár boltba, vásároltunk is. Ebédeltünk a Greyhound Vaultsban. Rendhagyó módon most tésztát ettünk. :) A legtöbb időt viszont egy parkban töltöttük, ami gyönyörűen szép volt. Ha tehetném, minden egyes nap elmennék oda.
Pénteken elutaztunk Nikkivel és a lányokkal a Dallas Burston Polo clubhoz. Hétfő éjszaka értünk haza. Az út körülbelül 3 óra volt, de megérte, hiszen aranyos kis városokon mentünk keresztül. Na meg szeretek is autókázni.
A verseny helyszínén rengeteg ló volt ( milyen meglepő, egy lóversenyen :) ), ameddig a szem ellát. Szóval nem unatkoztam. Maga a verseny nagyon izgalmas volt, főleg a " nagyok " (azaz a 17 éven felüliek ) futamai. Ők aztán száguldoztak össze- vissza, volt is pár baleset. Egy versenyző például összeütközött két másikkal, és nekirepült az aréna falának. Azonnal elvitte a mentő. Na meg sok sok törött karú embert is láttam.
Na, de hagyjuk a negatívumokat .:D A jó hír az, hogy Erinék csapata lett a győztes az ő korosztályukban, úgyhogy nagy az öröm most. Nagyon ügyesek voltak.
Vasárnap este volt egy beöltözős buli a gyerekeknek " Alíz Csodaországban " címmel. Minden kis gyerkő beöltözött valaminek. A legtöbben a nyuszinak, vagy Alíznak. Annyira édesek voltak. :)
Hazafelé az egész baráti társaság beállított a Mekibe. Jó zajosak voltunk. :)
Mindent összevetve, egy élmény volt ott lenni, sok emberrel megismerkedtem és jókat nevettem sokszor.
Lassan fel is töltöm majd a képeket, de most nagyon lusta vagyok hozzá. :D
Pénteken elutaztunk Nikkivel és a lányokkal a Dallas Burston Polo clubhoz. Hétfő éjszaka értünk haza. Az út körülbelül 3 óra volt, de megérte, hiszen aranyos kis városokon mentünk keresztül. Na meg szeretek is autókázni.
A verseny helyszínén rengeteg ló volt ( milyen meglepő, egy lóversenyen :) ), ameddig a szem ellát. Szóval nem unatkoztam. Maga a verseny nagyon izgalmas volt, főleg a " nagyok " (azaz a 17 éven felüliek ) futamai. Ők aztán száguldoztak össze- vissza, volt is pár baleset. Egy versenyző például összeütközött két másikkal, és nekirepült az aréna falának. Azonnal elvitte a mentő. Na meg sok sok törött karú embert is láttam.
Na, de hagyjuk a negatívumokat .:D A jó hír az, hogy Erinék csapata lett a győztes az ő korosztályukban, úgyhogy nagy az öröm most. Nagyon ügyesek voltak.
Vasárnap este volt egy beöltözős buli a gyerekeknek " Alíz Csodaországban " címmel. Minden kis gyerkő beöltözött valaminek. A legtöbben a nyuszinak, vagy Alíznak. Annyira édesek voltak. :)
Hazafelé az egész baráti társaság beállított a Mekibe. Jó zajosak voltunk. :)
Mindent összevetve, egy élmény volt ott lenni, sok emberrel megismerkedtem és jókat nevettem sokszor.
Lassan fel is töltöm majd a képeket, de most nagyon lusta vagyok hozzá. :D
2013. augusztus 18., vasárnap
Fejlődök!:) Legalábbis azt hiszem..
Mielőtt kiutaztam ide, borzalmas voltam. Egy kis lustaság ( Gondolom a családom minden tagja bólogat, ha olvassa :) ). Szerettem egész nap a hasamat süttetni, filmeket nézni, olvasni, menni ide-oda, megállás nélkül. Itt meg mosok, takarítok, a gyerekekkel vagyok, amit mellesleg imádok. Elkezdtem tanulni sütni, főzni (és nem csak ilyen egyszerű dolgokat, amiket otthon csináltam, lásd: szendvics, tojás, virsli, pizza haha). Az angolom egyre jobb, a minden nap hallott szavak mellett próbálok bonyolultabbakat is a fejembe tuszkolni. Angol nyelven nézem a filmeket, cikkeket, könyveket olvasok. Sőt még a szakácskönyv, amiből tanulok főzni is angol nyelvű.( Kezdők szakácskönyve, kifejezetten gyerekeknek :"D Sophié. ) Úgyhogy mostanában örülök, ha néha gépközelbe kerülök. Erre jó példa a blog is, hiszen elég rég írtam az utolsó bejegyzést a Cardiffról szóló előtt. Mindig úgy érzem, meg kéne várnom, míg elég mondanivaló összegyűlik, de aztán vagy elfelejtem, vagy nincs kedvem neki állni a hosszú-hosszú szöveg megírásának. Úgyhogy innentől kezdve kevesebbet fogok írni, de gyakrabban. Remélhetőleg..
Most épp itt vannak Chris kisfiai, velük trambulinoztam. Imádom, egyenesen függő vagyok.
Szerdán szabadnapos voltam, úgyhogy ismét ellátogattam Cardiffba, csak most Scottal. Ott meg találkoztunk az egyik barátjával. Hihetetlen jó nap volt, bohóckodtunk sokat. Felforgattunk egy játékboltot mert elkezdtünk játszani egy bumeránggal, az elektronikus eszközöknél meg max hangerőre vették a fiúk az egyik hifi-t, amiről ment a zene, mondván: " csak kipróbáltuk ". Szerencsére nem lett belőle gond. Az egyik ott dolgozó még csatlakozott is, és segített, ha kellett. Utána meglátogattuk Scott nagyszüleit. Nagyon aranyosak voltak. Teáztunk, beszélgettünk. Gyönyörű kertjük van nekik is, mint a lányok nagyszüleinek, csak ez jóval kisebb.
Holnap van Alina szülinapja, de sajnos nekem nem lesz szabadnapom. Szegény " egyedül " ünnepel majd. :( De ma volt itt, úgyhogy oda tudtam neki adni az ajándékot, amit vettem neki. :) Baglyos üdvözlőlap, illetve baglyos nyaklánc, hiszen rajong értük. Tetszett neki. :D
Valószínűleg elkezdek majd járni úszni, ha elkezdődik a suli a gyerekeknek. Persze csak akkor, ha ez nem gond a családnak. Jó lenne sportolni valamit, a lovagláson kívül.:)
Nem is tudom, mit írhatnék még...Nem akartam leírni/ bevallani, de elkezdődött nálam is, ami a legtöbb au-pairnél, illetve otthonától távol élő embernél el szokott kezdődni...a honvágy. Lassan egy hónap után szerintem ez természetes. Nem súlyos, de sokszor kelek arra reggelente, hogy vajon mit csinálnak a családtagjaim, barátaim, mennyi buliból kimaradok, nem is beszélve az egyetemről..Igen, igen. Felvettek, és most van is vele sok probléma, hiszen hiába engedélyeznék a halasztást, a személyes beiratkozás kötelező lenne. De szerdán kiderül. mit válaszolnak az ügyintézők az egyetemen. Ha minden jól megy, jövő szeptemberben tárt karokkal vár majd a Szent István egyetem, Gödöllőn. :)
Visszatérve a családi eseményekre és bulikra...nagyon bánom, hogy nem tudok ott lenni a családommal, barátaimmal, hiszen mindig jól érezzük magunkat, akárhova megyünk. De ez ezzel jár. Helyette viszont 9 hónapnyi élménnyel és tapasztalattal térhetek majd haza. Valamit valamiért. Na de itt a lelkizés vége.:D
Ezzel a három képpel zárom mai irományom.:
Most épp itt vannak Chris kisfiai, velük trambulinoztam. Imádom, egyenesen függő vagyok.
Szerdán szabadnapos voltam, úgyhogy ismét ellátogattam Cardiffba, csak most Scottal. Ott meg találkoztunk az egyik barátjával. Hihetetlen jó nap volt, bohóckodtunk sokat. Felforgattunk egy játékboltot mert elkezdtünk játszani egy bumeránggal, az elektronikus eszközöknél meg max hangerőre vették a fiúk az egyik hifi-t, amiről ment a zene, mondván: " csak kipróbáltuk ". Szerencsére nem lett belőle gond. Az egyik ott dolgozó még csatlakozott is, és segített, ha kellett. Utána meglátogattuk Scott nagyszüleit. Nagyon aranyosak voltak. Teáztunk, beszélgettünk. Gyönyörű kertjük van nekik is, mint a lányok nagyszüleinek, csak ez jóval kisebb.
Holnap van Alina szülinapja, de sajnos nekem nem lesz szabadnapom. Szegény " egyedül " ünnepel majd. :( De ma volt itt, úgyhogy oda tudtam neki adni az ajándékot, amit vettem neki. :) Baglyos üdvözlőlap, illetve baglyos nyaklánc, hiszen rajong értük. Tetszett neki. :D
Valószínűleg elkezdek majd járni úszni, ha elkezdődik a suli a gyerekeknek. Persze csak akkor, ha ez nem gond a családnak. Jó lenne sportolni valamit, a lovagláson kívül.:)
Nem is tudom, mit írhatnék még...Nem akartam leírni/ bevallani, de elkezdődött nálam is, ami a legtöbb au-pairnél, illetve otthonától távol élő embernél el szokott kezdődni...a honvágy. Lassan egy hónap után szerintem ez természetes. Nem súlyos, de sokszor kelek arra reggelente, hogy vajon mit csinálnak a családtagjaim, barátaim, mennyi buliból kimaradok, nem is beszélve az egyetemről..Igen, igen. Felvettek, és most van is vele sok probléma, hiszen hiába engedélyeznék a halasztást, a személyes beiratkozás kötelező lenne. De szerdán kiderül. mit válaszolnak az ügyintézők az egyetemen. Ha minden jól megy, jövő szeptemberben tárt karokkal vár majd a Szent István egyetem, Gödöllőn. :)
Visszatérve a családi eseményekre és bulikra...nagyon bánom, hogy nem tudok ott lenni a családommal, barátaimmal, hiszen mindig jól érezzük magunkat, akárhova megyünk. De ez ezzel jár. Helyette viszont 9 hónapnyi élménnyel és tapasztalattal térhetek majd haza. Valamit valamiért. Na de itt a lelkizés vége.:D
Ezzel a három képpel zárom mai irományom.:
Hihetetlenül szeretem ébredés után ezt látni a szobámból:
És hihetetlenül szeretem, ha Bella beoson a szobámba reggelente, mikor kinyitom az ajtómat.
Itt pedig a tramBuli(n) látható, három rosszcsonttal. :)
2013. augusztus 12., hétfő
Cardiff !
Mielőtt elkezdeném lefirkantani az elmúlt hét eseményeit, szeretnék egy kis beszámolót írni a Cardiffban töltött napunkról Alinával.
Aznap reggel sikerült szépen elaludnom. Kilenckor kellett volna elindulnunk Lesliékhez, és én 10 perccel 9 előtt kecmeregtem ki az ágyból. Jobban mondva " kirepültem " az ágyból, mikor rápillantottam az órára. Nembaj, tízre sikerült odaérni hozzájuk.
Egyetlen hátrány volt, hogy majdnem egész nap szitált az eső, igaz ez nem tántorított el minket. Leslie elfuvarozott minket Abergavennybe, a vonatállomásra. Azt mondta, hogy ne vacakoljunk a jeggyel a kasszánál, vegyük meg a vonaton az ellenőrtől, hisz ugyanannyiba kerül. Azt sajnos elfelejtette mondani, hogy a retúrjegy ugyanolyan árban van, mintha csak oda vennénk jegyet..Érdekes..Úgyhogy nagyot koppant az állunk, mikor több mint 12 fontot kértek el, csak az odaútért. Nem is kell mondanom, kicsit csalódottak voltunk. Sebaj, aznap is tanultunk valamit.:) Megérkezésünk után első utunk a Burger Kingbe vezetett, hiszen kongott a gyomrom.( Ugyebár nem volt időm étkezni reggel. )
" Állandóan fényképezel! Fejezd már be! " Haha, olyan mintha ezt üzenné Alina a tekintetével. :)
Alina szereti a bizarr és vicces képeket. :"D
Végül szépen hazavonatoztunk. Jól megáztunk az állomás felé menet, mert hirtelen nem tudtuk előkotorni az ernyőt a szatyor mélyéről.
Ez pedig az aznapi termés. Két heti fizuból nem is rossz. :)
Ui.: Tudom, hogy ezek a képek Picasan is fent vannak, de szerintem kicsit feldobja a blogot, ha néhányat ide is beszúrok. :)
2013. augusztus 3., szombat
Elmaradás
Amilyen lassan telt az előző, olyan gyorsan elrepült ez a hét. Mintha tegnap írtam volna az " egy hete vagyok itt " bejegyzést. Nincs sok időm, mert mindjárt visszazuhanok az ágyba, ( nem bírok ébren maradni, és nem akarok írás közben bealudni ) hiszen szabadnapos vagyok. Korán fel kellett kelnem, hogy kiengedjem és megetessem a " kutymókat ". Ugyanis csak én vagyok itthon. Chris Londonban van, Nikki és a lánykák pedig elmentek Erin lovasversenyére. Az éjszaka picit félelmetes volt egyedül. Még vihar is volt. Szerencsére Scott itt volt egy darabig, és most először én nyertem Fifában. Jupiii! :) Az igazat megvallva, mehettem volna a lányokkal a versenyre, de volt körülbelül 3 opció ami közül választhattam:
-Megyek velük a versenyre egész hétvégére
-Itthon maradok pénteken ( ugyebár tegnap ), relaxálok, stb, ma pedig Chris utánuk visz és vasárnap jövök velük haza.
- Itthon maradok, vasárnap pedig megyek Cardiffba Alinával vásárolni, kikapcsolóni.
Nos, én az utóbbit választottam, hiszen már nagyon kíváncsi vagyok Cardiffra. Nem akarom elszalasztani.
El is felejtettem írni ( milyen szégyen ), hogy van egy ( beszélő ) papagáj is a házban, Szaffi, és most itt nyomja nekem a rizsát, hogy "Lukaa", "Come on", "Halllloooo"...és hasonlók. Az a legjobb, mikor a telefon csörgését utánozza és nem tudom eldönteni, hogy ez most tényleg a telefon, vagy csak Szaffi bohóckodik?
Na kezdem sorolni, mik történtek az elmúlt egy hétben.
Hétfőn itt volt Holly, Erinék barátnője ( akinek Alina az au-pairje ) és itt is aludt. Sütöttünk csokis-nutellás tortát. Nagyon fincsi lett, kár, hogy egy nappal később az egyik bohóc kutya, Lily beviharzott a konyhába és megette...
Másnap elmentünk Alináékhoz, a lányok lelkesen összepakoltak, hogy most majd ők alszanak ott. Azt hittem megfalom őket, mikor sok játék meg rohangálás után, mikor indultunk volna haza, közölték, hogy: "mégsem akarunk itt maradni, Fruzsi biztos nem akar otthon egyedül lenni. " Megható pillanatok egyike volt. Nem szeretem, ha nincsenek itthon. " Üres " a ház olyankor.( mint például most is :( )
Kedden volt itt az állatorvos és a patkolókovács. A szerdai nap fárasztó volt, utóbbi héten is ekkor voltam a legfáradtabb. A csütörtöki nap viszont nagyon jó volt. A lányok egész nap Disney Channel-t néznének, ha rajtuk múlna, úgyhogy helyette kimentünk túrázni meg piknikezni aznap. Összecsomagoltunk egy tucatnyi kaját meg édességet, és nekivágtunk a " nagy " túrának. Rettentő sokat nevettünk, kisebb röhögőgörcsök jöttek ránk néha. Szeretem, mikor ilyen felszabadultak. :) Este, kedvenc esti elfoglaltságunk lévén, ismét filmeztünk a szobámban. Megnéztük félig a Streetdance 2-t 3D-ben. Azért csak félig, mert utána ismét beütött a nevetőroham. :) De már fogalmam sincs, min kezdtünk el kacagni.
Most pedig itt ülök egyedül, magam csendességében. Lassan fel is ébredek, úgyhogy lehet mégse lesz szükség az alvásra. Ma megyünk elvileg valamerre Scottal.
Majd vasárnap este megírom, milyen volt Cardiff. :)) Bye!
-Megyek velük a versenyre egész hétvégére
-Itthon maradok pénteken ( ugyebár tegnap ), relaxálok, stb, ma pedig Chris utánuk visz és vasárnap jövök velük haza.
- Itthon maradok, vasárnap pedig megyek Cardiffba Alinával vásárolni, kikapcsolóni.
Nos, én az utóbbit választottam, hiszen már nagyon kíváncsi vagyok Cardiffra. Nem akarom elszalasztani.
El is felejtettem írni ( milyen szégyen ), hogy van egy ( beszélő ) papagáj is a házban, Szaffi, és most itt nyomja nekem a rizsát, hogy "Lukaa", "Come on", "Halllloooo"...és hasonlók. Az a legjobb, mikor a telefon csörgését utánozza és nem tudom eldönteni, hogy ez most tényleg a telefon, vagy csak Szaffi bohóckodik?
Na kezdem sorolni, mik történtek az elmúlt egy hétben.
Hétfőn itt volt Holly, Erinék barátnője ( akinek Alina az au-pairje ) és itt is aludt. Sütöttünk csokis-nutellás tortát. Nagyon fincsi lett, kár, hogy egy nappal később az egyik bohóc kutya, Lily beviharzott a konyhába és megette...
Másnap elmentünk Alináékhoz, a lányok lelkesen összepakoltak, hogy most majd ők alszanak ott. Azt hittem megfalom őket, mikor sok játék meg rohangálás után, mikor indultunk volna haza, közölték, hogy: "mégsem akarunk itt maradni, Fruzsi biztos nem akar otthon egyedül lenni. " Megható pillanatok egyike volt. Nem szeretem, ha nincsenek itthon. " Üres " a ház olyankor.( mint például most is :( )
Kedden volt itt az állatorvos és a patkolókovács. A szerdai nap fárasztó volt, utóbbi héten is ekkor voltam a legfáradtabb. A csütörtöki nap viszont nagyon jó volt. A lányok egész nap Disney Channel-t néznének, ha rajtuk múlna, úgyhogy helyette kimentünk túrázni meg piknikezni aznap. Összecsomagoltunk egy tucatnyi kaját meg édességet, és nekivágtunk a " nagy " túrának. Rettentő sokat nevettünk, kisebb röhögőgörcsök jöttek ránk néha. Szeretem, mikor ilyen felszabadultak. :) Este, kedvenc esti elfoglaltságunk lévén, ismét filmeztünk a szobámban. Megnéztük félig a Streetdance 2-t 3D-ben. Azért csak félig, mert utána ismét beütött a nevetőroham. :) De már fogalmam sincs, min kezdtünk el kacagni.
Most pedig itt ülök egyedül, magam csendességében. Lassan fel is ébredek, úgyhogy lehet mégse lesz szükség az alvásra. Ma megyünk elvileg valamerre Scottal.
Majd vasárnap este megírom, milyen volt Cardiff. :)) Bye!
2013. július 27., szombat
1 hét
Pontosan egy hete, hogy itt vagyok. Szerintem minden szuper eddig. Úgy kezelnek, mintha ezer éve itt laknék velük, mint egy családtag. Akármi problémám van segítenek. Ha rendelni akarok valamit, ott ül velem Nikki, és segít választani. Ha nem találom valamelyik kütyümet, mint például fényképező, telefon (előfordult már párszor), akkor képesek velem együtt keresni, még ha órákba telik is ( kicsit túloztam most ).
Tehát minden a legnagyobb rendben.
Az utóbbi napok zsúfoltak voltak. Itt volt Erin barátnője, illetve Sophie barátnője, és itt is aludtak. Így sok dolgom nem volt, mert egymással voltak elfoglalva, nem velem. ( Nagy bánatomra. ) Igaz, néha csatlakoztam hozzájuk egy monopoly játszmára, vagy trambulinozásra, de csak ha hívtak. Nem szerettem volna kellemetlenkedni.
Egyik este, vacsi után volt egy egy órás, érdekes beszélgetésünk Chrissel. A kutyáktól kezdve, az etnikumokon keresztül eljutottunk Németországig, meg a nácikig. Eszméletlenül szereti a törit. Nagyon jó kommunikálni vele.
Tegnap körbelovagoltuk Erinnel a környéket. Fantasztikus volt. Utána pedig Scott elvert Fifában. Imádja a szobámban lévő XBOX-ot. :))
Igaz, ma " szabadnapom " volt, de meginvitáltak a nagyszülőkhöz egy szülinapi kertiparty-ra. A Nagyapának volt a 80. szülinapja. Voltunk vagy 50-60-an...Hát nem mondom, volt mosogatnivaló. Úgyhogy besegítettem a konyhában, igaz vagy 8-szor elmondták, hogy üljek le, mert ez a szabadnapom. Persze utána hálásak voltak érte, hisz tényleg rengeteg tányér meg evőeszköz halmozódott fel. Rengeteg étel volt ott, alig tudtam dönteni. Ma már nem vacsizok, az tuti...6 órán keresztül csak ettünk : Főétel, utána pedig svédasztal, egyik féle süti, másik féle süti, sajt, puding, cseresznye, puncs, koktél, szörp, aztán ismét svédasztal, süti és így tovább, és így tovább. Ördögi kör. :)
Meg kell említeni, hogy a Nagymami imád kertészkedni, ebből adódóan gyönyörű szép kertje van. Kerti tó, fűzfák ( a kedvencem ) , rózsák, rengeteg virág..leírhatatlan. :) Na és említésre méltóak a lámák, amit a hátsó kertben tartanak. Két nagy láma, a másik részen pedig két bébiláma, akiket azt hittem megzabálok, olyan cukipofák. Mintha egy vadasparkba keveredtem volna. A hazafelé vezető úton- 2 órán keresztül- bömböltettük a kocsiban a zenét és telitorokból énekeltünk...Igen, még Nikki, az anyuka is. Kicsit őrültek, de pont ezért csípem őket. Jelenleg itt vannak Chris fiai, körülbelül annyi idősek lehetnek mint Sophiék. Úgyhogy nagy az öröm. :)
Most pedig megyek, és bezuhanok az ágyikómba, mert kicsinált az időjárás. Kb. 35 fokról hirtelen lezuhant 15-20-ra, és elkezdett szakadni. ( Egy hét alatt most először esett az eső. )
Na jó éjt!
Tehát minden a legnagyobb rendben.
Az utóbbi napok zsúfoltak voltak. Itt volt Erin barátnője, illetve Sophie barátnője, és itt is aludtak. Így sok dolgom nem volt, mert egymással voltak elfoglalva, nem velem. ( Nagy bánatomra. ) Igaz, néha csatlakoztam hozzájuk egy monopoly játszmára, vagy trambulinozásra, de csak ha hívtak. Nem szerettem volna kellemetlenkedni.
Egyik este, vacsi után volt egy egy órás, érdekes beszélgetésünk Chrissel. A kutyáktól kezdve, az etnikumokon keresztül eljutottunk Németországig, meg a nácikig. Eszméletlenül szereti a törit. Nagyon jó kommunikálni vele.
Tegnap körbelovagoltuk Erinnel a környéket. Fantasztikus volt. Utána pedig Scott elvert Fifában. Imádja a szobámban lévő XBOX-ot. :))
Igaz, ma " szabadnapom " volt, de meginvitáltak a nagyszülőkhöz egy szülinapi kertiparty-ra. A Nagyapának volt a 80. szülinapja. Voltunk vagy 50-60-an...Hát nem mondom, volt mosogatnivaló. Úgyhogy besegítettem a konyhában, igaz vagy 8-szor elmondták, hogy üljek le, mert ez a szabadnapom. Persze utána hálásak voltak érte, hisz tényleg rengeteg tányér meg evőeszköz halmozódott fel. Rengeteg étel volt ott, alig tudtam dönteni. Ma már nem vacsizok, az tuti...6 órán keresztül csak ettünk : Főétel, utána pedig svédasztal, egyik féle süti, másik féle süti, sajt, puding, cseresznye, puncs, koktél, szörp, aztán ismét svédasztal, süti és így tovább, és így tovább. Ördögi kör. :)
Meg kell említeni, hogy a Nagymami imád kertészkedni, ebből adódóan gyönyörű szép kertje van. Kerti tó, fűzfák ( a kedvencem ) , rózsák, rengeteg virág..leírhatatlan. :) Na és említésre méltóak a lámák, amit a hátsó kertben tartanak. Két nagy láma, a másik részen pedig két bébiláma, akiket azt hittem megzabálok, olyan cukipofák. Mintha egy vadasparkba keveredtem volna. A hazafelé vezető úton- 2 órán keresztül- bömböltettük a kocsiban a zenét és telitorokból énekeltünk...Igen, még Nikki, az anyuka is. Kicsit őrültek, de pont ezért csípem őket. Jelenleg itt vannak Chris fiai, körülbelül annyi idősek lehetnek mint Sophiék. Úgyhogy nagy az öröm. :)
Most pedig megyek, és bezuhanok az ágyikómba, mert kicsinált az időjárás. Kb. 35 fokról hirtelen lezuhant 15-20-ra, és elkezdett szakadni. ( Egy hét alatt most először esett az eső. )
Na jó éjt!
2013. július 24., szerda
Szénabálák, lovak, lovak, és még több ló, új haverok és két kis majom
Az utolsó két nap igen mozgalmas volt. Hétfő volt ugye az első " munkanapom " ( azért írom zárójelben, mert furcsa így kimondani, hiszen szinte családtagnak tekintenek ) ami tök jó volt. A nappalit és a konyhát takarítottam. Volt néhány találkám pár pókkal ( ha így haladok, legyőzöm a pókfóbiám ) , akiket nem üthettem le, mert Erinék odarohantak, hogy "neee, ne öld meg, egy pohárban ki kell vinni az udvarra ". Annyira jószívűek. Úgyhogy mindig körülbelül 5 percet álltam felettük, mielőtt rávettem magam, hogy kivigyem őket.
Erin aznap kiment az arénába a lovával, Izzyvel, hogy gyakoroljon a közelgő versenyére, így mi is mentünk vele Sophieval. Nagyon ügyes, csak tátottam a szám. Este felültünk a szénabálák tetejére, jött Scott is. Jól elbohóckodtuk az időt. Leöntött jégkásával, amiből az következett, hogy visszaadtam neki, és elkezdett " duzzogni " ( viccből ), hogy " ez egy drága fehér felsőő, vegyél nekem újat ". Azóta is drága fehér pólós Scottnak hívjuk a lányokkal. :)
Tegnap a szülők szobáját és fürdőszobáját, illetve ismét a konyhát takarítottam. ( azt minden nap fel kell porszívózni, mert van ott egy papagáj, Szaffi, aki nagy kuplerájt csinál maga körül. ) Ezt imádni fogom, úgy érzem, mert annyira nyugis szoba. ( A nappali takarítása közben ott voltak a lányok és Disney Channel-t néztek max hangon, ami kicsit érdekes volt. ) Ja, és megérkezett az " új családtag ", Henry, az új porszívó. Egy élmény az a masina.
Egyszer csak Nikki felhívta Erint, hogy mondja meg nekem, hogy fejezzem be a takarítást és menjek pihenni, mert túl sokat takarítok..:"D Mondom magamban, akkor miért fizetnek? Mindenesetre kicsit bolondos ez a család, nagyon szeretem őket. Hamarosan megjött értünk Leslie, a család egyik barátja, és elvitt magukhoz. Rengetek állatuk van nekik is, de lovakból aztán tényleg sok. 30 tuti van, de lehet több. Holly, a kislánya lova tetszett meg a legjobban. Ha nem figyeltem rá, akkor odajött és bökdösött a pittyével, hogy "naa mi lesz máár? Simizz még! Különben megharaplak. " Azt hittem megfalom, olyan aranyos volt. Emellett találkoztam elenával is, megmuttatta az összes lovat és mentem vele etetni. Kedves lány.
Este fél 7 fele jött értünk Nikki. Itthon meg trambulinoztunk, ami kellően lefárasztott. Azt játszottuk rajta, hogy egy embernek négykézlábra kell állnia, a másik két embernek meg szaladgálnia körülötte, és el kell kapnia valakit, és le kell húznia a földre. Ezután ő lesz a fogó. Azóta is izomlázam van..Utána meglátogattuk a lovakat és bejöttünk vacsizni. Ennyi volt kb a tegnapi napom, kíváncsi leszek, ma mi lesz, hogy nem lesznek itt a gyerkők. Ugyanis ma az apukájuknál alszanak. :( I'm so sad.
Erin aznap kiment az arénába a lovával, Izzyvel, hogy gyakoroljon a közelgő versenyére, így mi is mentünk vele Sophieval. Nagyon ügyes, csak tátottam a szám. Este felültünk a szénabálák tetejére, jött Scott is. Jól elbohóckodtuk az időt. Leöntött jégkásával, amiből az következett, hogy visszaadtam neki, és elkezdett " duzzogni " ( viccből ), hogy " ez egy drága fehér felsőő, vegyél nekem újat ". Azóta is drága fehér pólós Scottnak hívjuk a lányokkal. :)
Tegnap a szülők szobáját és fürdőszobáját, illetve ismét a konyhát takarítottam. ( azt minden nap fel kell porszívózni, mert van ott egy papagáj, Szaffi, aki nagy kuplerájt csinál maga körül. ) Ezt imádni fogom, úgy érzem, mert annyira nyugis szoba. ( A nappali takarítása közben ott voltak a lányok és Disney Channel-t néztek max hangon, ami kicsit érdekes volt. ) Ja, és megérkezett az " új családtag ", Henry, az új porszívó. Egy élmény az a masina.
Egyszer csak Nikki felhívta Erint, hogy mondja meg nekem, hogy fejezzem be a takarítást és menjek pihenni, mert túl sokat takarítok..:"D Mondom magamban, akkor miért fizetnek? Mindenesetre kicsit bolondos ez a család, nagyon szeretem őket. Hamarosan megjött értünk Leslie, a család egyik barátja, és elvitt magukhoz. Rengetek állatuk van nekik is, de lovakból aztán tényleg sok. 30 tuti van, de lehet több. Holly, a kislánya lova tetszett meg a legjobban. Ha nem figyeltem rá, akkor odajött és bökdösött a pittyével, hogy "naa mi lesz máár? Simizz még! Különben megharaplak. " Azt hittem megfalom, olyan aranyos volt. Emellett találkoztam elenával is, megmuttatta az összes lovat és mentem vele etetni. Kedves lány.
Este fél 7 fele jött értünk Nikki. Itthon meg trambulinoztunk, ami kellően lefárasztott. Azt játszottuk rajta, hogy egy embernek négykézlábra kell állnia, a másik két embernek meg szaladgálnia körülötte, és el kell kapnia valakit, és le kell húznia a földre. Ezután ő lesz a fogó. Azóta is izomlázam van..Utána meglátogattuk a lovakat és bejöttünk vacsizni. Ennyi volt kb a tegnapi napom, kíváncsi leszek, ma mi lesz, hogy nem lesznek itt a gyerkők. Ugyanis ma az apukájuknál alszanak. :( I'm so sad.
2013. július 21., vasárnap
Paradise
Nem is tudom, hol kezdjem, csak úgy repül az idő. Úgyhogy szerintem elkezdem onnan, hogy repülés..
Tehát, szombaton elindultam szép hazámból Bristolba, hogy ott találkozzak a családdal. Mondanám, hogy könnyes búcsút vettem mindenkitől, de annyira izgatott voltam az utolsó hétben, hogy egy könnycseppet se tudtam ejteni. Édesapám elvitt a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol minden a legnagyobb rendben zajlott. Miután elköszöntünk egymástól, azt se tudtam merre " rohanjak ". Gyakran emlegetett mondatommá vált az " Innen hogyan tovább? " kérdés. Inkább biztosra mentem, és megkérdeztem akitől csak tudtam, amit tudni szerettem volna, minthogy eltévedjek vagy ilyesmi. A géphez vezető buszon összehaverkodtam egy nénikével, a repcsin pedig egy kedves angol férfi segített a kézipoggyászomat betuszkolni a tartókájába. Ezután a mellette ülő fiú, Marin ( félig szerb ) megemlítette, hogy ha már ott vagyok, akár oda is ülhetnék, mivel volt egy szabad hely. Így volt társaságom a gépen, ami nagyon jól jött. Végig dumcsiztuk az utat, zenét hallgattunk, és megegyeztünk abban, hogy ha valamenyikünket esetleg nem várná senki a reptéren, akkor megyünk a másikkal. Így mindketten be voltunk biztosítva. :) De szerencsére erre nem került sor, hiszen mindkettőnkért eljöttek. Nikki, az anyuka öleléssel fogadott, a lányok ekkor még kissé szégyenlősek voltak, ami persze nem tartott sokáig. A kocsiban hazafelé már együtt énekeltünk a Can't hold us-t Macklemore-tól, mivel ez a kedvencük, illetve nekem is a kedvencek közé tartozik. Megérkezésünk után nem sokkal megérkezett Chris is 5 nagy pizzával, ami király volt, mert farkaséhes voltam. Ezután rengeteget beszélgettünk meg nevettünk, tanítottam nekik pár magyar szót, mint például Magyarország ( temészetesen ), állatorvos és így tovább. Az ajándékaikat is odaadtam, amiknek nagyon örültek. Főleg Chris a bornak. :))
Nem sokkal később elmentem zuhanyozni és beborultam az ágyba. Reggel már hétkor fent voltam, mert valamilyen módon egy órával későbbi időt állítottam be a telefonomon és 9-re írtam az ébresztőt, tehát kb hétkor keltem. Tettem egy sétát az udvaron ( ami hatalmas, tulajdonképpen az egész környező vidék az udvarnak mondható ). Eközben megérkezett Sue, az egyik szomszéd. Segítettem neki megetetni a gyönyörű lovait. Nagyon kedves nőci. Délelőtt elugrottunk kocsival valami városba " shoppingolni ", vettem pár dolgot, amire szükségem van, például tusfürdő, sampon, ilyenek..Ezen kívül bementünk egy kis édes kávézóba, a "Coffe #1 "-ba, és Nikki meghívott egy forró almás italra. Nagyon finom volt. Majd hazamentünk és megnéztük a másik szomszédunk lovait, akiktől a lélegzetem is elállt, mert van közöttük appalosa, amiról tudni kell, hogy az egyik kedvenc lófajtám. Majdnem elfelejtettem leírni, hogy megismerkedtem Scott-al, a szomszéd fiával, aki Sunniva, az előző au-pair barátja. Összejöttek, mialatt Sunniva itt volt.
Nem sokat voltunk itthon, mert hamarosan elautókáztunk egy lovasboltba, ami eszméletlen jó, minden megtalálható benne. Visszafelé elugrottunk fagyizni, és most én hívtam meg a gyerekeket, bár Nikki nem örült neki, elmondta számtalanszor, hogy az az én pénzem, felejtsem el, hogy veszek nekik..De vettem és kész. Mikor hazaértünk elkezdtünk vacsit készíteni, azaz barbecue-t csináltunk. Mi készítettük el hozzá az olasz salátát. Nagyon finom lett, és még sört is kaptam mellé. Miután jól laktunk, Nikki és Chris egy órán keresztül magyarázta nekem, hogy mik lesznek majd a teendőim, hogy kell használni a vasalót, a mosógépet, a szárítógépet, a mosogató gépet és még sorolhatnám. Ennek ellenére, nem valami nehéz házimunka, elmondásuk szerint napi két órába belefér.
Ezután trambulinoztunk és lementünk a lovakhoz. Nagyon tündérek. Van egy nagy ló, meg 3 kisebb. Már most odavagyok értük. Később bejöttünk a házba és nagy fogócskázásba kezdtünk Sophival és Erinnel. Nagyon huncut lányok, de meg lehet őket zabálni olyan édesek. Vettem egy gyors zuhanyt, néztük egy kicsit a Nanny McPhee-t ( mi mást?:) ), most pedig itt ülök a szobámban és pötyögöm le a történteket.
A gyerekekről annyit megemlítenék, hogy mindketten kis angyalkák, de Sophie valamivel közvetlenebb; fogja legtöbbször a kezem, ölelget, hív ide, hív oda, míg Erin kicsit tartózkodó még, de inkább csak mikor Sophie nincs ott. Mindenesetre már most nagyon csípem őket.
Emellett meg lettem dícsérve, hogy milyen jó az angolom. Ennek nagyon örültem, nem is kell mondanom. :)
A környékről annyit leírnék, hogy hihetetlen szép. Elég vadregényes, kicsit olyan mint otthon, csak sokkal de sokkal több fa meg domb van, szűkek az utcák, mindenhol kő- illetve faházakat látni általában. A városokban akármerre nézek, kutyákat látok. A legtöbb ember a kutyájával megy mindenhova.
Nagyon sok az utcákon a nyilvános wc, ráadásul ingyenes.
A csapvíz (!) pedig nagyon tiszta és finom, kicsit édeskés. Ezeket csak összehasonlításképp említettem meg.
Itt, ahol lakunk, minden rettentően nyugalmas és csendes. Lónyerítést hallani esetleg, vagy madarakat.
Egy szó, mint száz, már most nagyon imádok itt lenni, és hálás vagyok nagyon, hogy ilyen szuper családot sikerült kifognom. :) Ennyit tudtam írni ma, holnap kezdődik a munka. :) Holnap csatolok pár képet, amit ma készítettem, de most inkább benyomom a szunyát. Később jelentkezem!
Tehát, szombaton elindultam szép hazámból Bristolba, hogy ott találkozzak a családdal. Mondanám, hogy könnyes búcsút vettem mindenkitől, de annyira izgatott voltam az utolsó hétben, hogy egy könnycseppet se tudtam ejteni. Édesapám elvitt a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol minden a legnagyobb rendben zajlott. Miután elköszöntünk egymástól, azt se tudtam merre " rohanjak ". Gyakran emlegetett mondatommá vált az " Innen hogyan tovább? " kérdés. Inkább biztosra mentem, és megkérdeztem akitől csak tudtam, amit tudni szerettem volna, minthogy eltévedjek vagy ilyesmi. A géphez vezető buszon összehaverkodtam egy nénikével, a repcsin pedig egy kedves angol férfi segített a kézipoggyászomat betuszkolni a tartókájába. Ezután a mellette ülő fiú, Marin ( félig szerb ) megemlítette, hogy ha már ott vagyok, akár oda is ülhetnék, mivel volt egy szabad hely. Így volt társaságom a gépen, ami nagyon jól jött. Végig dumcsiztuk az utat, zenét hallgattunk, és megegyeztünk abban, hogy ha valamenyikünket esetleg nem várná senki a reptéren, akkor megyünk a másikkal. Így mindketten be voltunk biztosítva. :) De szerencsére erre nem került sor, hiszen mindkettőnkért eljöttek. Nikki, az anyuka öleléssel fogadott, a lányok ekkor még kissé szégyenlősek voltak, ami persze nem tartott sokáig. A kocsiban hazafelé már együtt énekeltünk a Can't hold us-t Macklemore-tól, mivel ez a kedvencük, illetve nekem is a kedvencek közé tartozik. Megérkezésünk után nem sokkal megérkezett Chris is 5 nagy pizzával, ami király volt, mert farkaséhes voltam. Ezután rengeteget beszélgettünk meg nevettünk, tanítottam nekik pár magyar szót, mint például Magyarország ( temészetesen ), állatorvos és így tovább. Az ajándékaikat is odaadtam, amiknek nagyon örültek. Főleg Chris a bornak. :))
Nem sokkal később elmentem zuhanyozni és beborultam az ágyba. Reggel már hétkor fent voltam, mert valamilyen módon egy órával későbbi időt állítottam be a telefonomon és 9-re írtam az ébresztőt, tehát kb hétkor keltem. Tettem egy sétát az udvaron ( ami hatalmas, tulajdonképpen az egész környező vidék az udvarnak mondható ). Eközben megérkezett Sue, az egyik szomszéd. Segítettem neki megetetni a gyönyörű lovait. Nagyon kedves nőci. Délelőtt elugrottunk kocsival valami városba " shoppingolni ", vettem pár dolgot, amire szükségem van, például tusfürdő, sampon, ilyenek..Ezen kívül bementünk egy kis édes kávézóba, a "Coffe #1 "-ba, és Nikki meghívott egy forró almás italra. Nagyon finom volt. Majd hazamentünk és megnéztük a másik szomszédunk lovait, akiktől a lélegzetem is elállt, mert van közöttük appalosa, amiról tudni kell, hogy az egyik kedvenc lófajtám. Majdnem elfelejtettem leírni, hogy megismerkedtem Scott-al, a szomszéd fiával, aki Sunniva, az előző au-pair barátja. Összejöttek, mialatt Sunniva itt volt.
Nem sokat voltunk itthon, mert hamarosan elautókáztunk egy lovasboltba, ami eszméletlen jó, minden megtalálható benne. Visszafelé elugrottunk fagyizni, és most én hívtam meg a gyerekeket, bár Nikki nem örült neki, elmondta számtalanszor, hogy az az én pénzem, felejtsem el, hogy veszek nekik..De vettem és kész. Mikor hazaértünk elkezdtünk vacsit készíteni, azaz barbecue-t csináltunk. Mi készítettük el hozzá az olasz salátát. Nagyon finom lett, és még sört is kaptam mellé. Miután jól laktunk, Nikki és Chris egy órán keresztül magyarázta nekem, hogy mik lesznek majd a teendőim, hogy kell használni a vasalót, a mosógépet, a szárítógépet, a mosogató gépet és még sorolhatnám. Ennek ellenére, nem valami nehéz házimunka, elmondásuk szerint napi két órába belefér.
Ezután trambulinoztunk és lementünk a lovakhoz. Nagyon tündérek. Van egy nagy ló, meg 3 kisebb. Már most odavagyok értük. Később bejöttünk a házba és nagy fogócskázásba kezdtünk Sophival és Erinnel. Nagyon huncut lányok, de meg lehet őket zabálni olyan édesek. Vettem egy gyors zuhanyt, néztük egy kicsit a Nanny McPhee-t ( mi mást?:) ), most pedig itt ülök a szobámban és pötyögöm le a történteket.
A gyerekekről annyit megemlítenék, hogy mindketten kis angyalkák, de Sophie valamivel közvetlenebb; fogja legtöbbször a kezem, ölelget, hív ide, hív oda, míg Erin kicsit tartózkodó még, de inkább csak mikor Sophie nincs ott. Mindenesetre már most nagyon csípem őket.
Emellett meg lettem dícsérve, hogy milyen jó az angolom. Ennek nagyon örültem, nem is kell mondanom. :)
A környékről annyit leírnék, hogy hihetetlen szép. Elég vadregényes, kicsit olyan mint otthon, csak sokkal de sokkal több fa meg domb van, szűkek az utcák, mindenhol kő- illetve faházakat látni általában. A városokban akármerre nézek, kutyákat látok. A legtöbb ember a kutyájával megy mindenhova.
Nagyon sok az utcákon a nyilvános wc, ráadásul ingyenes.
A csapvíz (!) pedig nagyon tiszta és finom, kicsit édeskés. Ezeket csak összehasonlításképp említettem meg.
Itt, ahol lakunk, minden rettentően nyugalmas és csendes. Lónyerítést hallani esetleg, vagy madarakat.
Egy szó, mint száz, már most nagyon imádok itt lenni, és hálás vagyok nagyon, hogy ilyen szuper családot sikerült kifognom. :) Ennyit tudtam írni ma, holnap kezdődik a munka. :) Holnap csatolok pár képet, amit ma készítettem, de most inkább benyomom a szunyát. Később jelentkezem!
2013. július 19., péntek
16 óra még hátra van
Ma reggel arra a gondolatra keltem, hogy " Mi a fene ütött belém? hogy Én egy idegen országba, idegen emberek közé menjek? " Persze nem sokáig foglalkoztatott a dolog, bár még most se nagyon fogtam fel ezt az egészet. Kicsit izgulok, amin egyáltalán nem segít az a tény, hogy az anyuka órák óta nincs fent Facebook-on és nem tudok vele beszélni. Pedig jó lenne megtudni pár infót tőle a holnappal kapcsolatban.. Sebaj.
Az utolsó napjaimat kihasználtam, amennyire lehetett. Voltunk ugye lovagolni Nikivel, ami über jó volt és amit nagyon nagyon köszönünk Flórának, az oktatónak. :) Utoljára találkoztam még pár barátommal búcsúzásképp, ma pedig ugyebár a rettegett bepakoláson volt a sor ( ami még azóta sincs kész :)).
Holnap 13:00-13:30 körül indulunk Apukámékkal a reptérre. Remélem minden simán megy majd.
Illusztrálom, hogy a bepakolás hogyan (nem)halad. :)
Az utolsó napjaimat kihasználtam, amennyire lehetett. Voltunk ugye lovagolni Nikivel, ami über jó volt és amit nagyon nagyon köszönünk Flórának, az oktatónak. :) Utoljára találkoztam még pár barátommal búcsúzásképp, ma pedig ugyebár a rettegett bepakoláson volt a sor ( ami még azóta sincs kész :)).
Holnap 13:00-13:30 körül indulunk Apukámékkal a reptérre. Remélem minden simán megy majd.
Illusztrálom, hogy a bepakolás hogyan (nem)halad. :)
2013. július 15., hétfő
5 days left! - Kezdődik a visszaszámlálás
Újabb egetrengető feladatok elintézését tudhatom magam mögött, ilyen például az Eu kártya kiváltása, a fogidoki meglátogatása, a családnak szánt ajándékok megvásárlása, illetve három sikertelen bőröndpróba. Utóbbi azért sikertelen, mert sehogy se akar 15 kiló alá kúszni a bőröndöm tartalmának tömege, pedig még lenne mit belepakolnom.. Sebaj, a maradék megy a kézipoggyászba.
Az ajándékoknak viszont nagyon örülök, remélem ugyanígy fognak örülni neki a családtagok is. Nikkinek vettem egy angol nyelvű, magyar kultúráról szóló könyvet, mivel mindig utal rá, hogy nem sok mindent tudnak Magyarországról. Na most majd olvashat róla bőven. :) Chrisnek vettem egy Tokajit (természetesen), Sophienak és Erinnek pedig tipikus kalocsai mintás karperecet és fülbevalót, valamint 3D-s puzzlet a Parlament épületéről. Holnap és szerdán megyek lovagolni, hogy ne legyen semmilyen gikszer odakint a lovakkal. Ciki lenne, ha ott derülne ki, hogy elfelejtettem mit hogy kell, nemde? :)
Jelen pillanatban egyik barátnőmnél, Gabinál vagyok, hiszen holnap elutaznak nyaralni Hollandiába, és mire visszajön én már sajnos nem leszek itthon. Tehát jó ideig ez lesz az utolsó esténk együtt. Nagyon fog hiányozni!
Ennyi írnivalóm volt mára, ha lesznek újabb fejlemények, megírom. :D
Az ajándékoknak viszont nagyon örülök, remélem ugyanígy fognak örülni neki a családtagok is. Nikkinek vettem egy angol nyelvű, magyar kultúráról szóló könyvet, mivel mindig utal rá, hogy nem sok mindent tudnak Magyarországról. Na most majd olvashat róla bőven. :) Chrisnek vettem egy Tokajit (természetesen), Sophienak és Erinnek pedig tipikus kalocsai mintás karperecet és fülbevalót, valamint 3D-s puzzlet a Parlament épületéről. Holnap és szerdán megyek lovagolni, hogy ne legyen semmilyen gikszer odakint a lovakkal. Ciki lenne, ha ott derülne ki, hogy elfelejtettem mit hogy kell, nemde? :)
Jelen pillanatban egyik barátnőmnél, Gabinál vagyok, hiszen holnap elutaznak nyaralni Hollandiába, és mire visszajön én már sajnos nem leszek itthon. Tehát jó ideig ez lesz az utolsó esténk együtt. Nagyon fog hiányozni!
Ennyi írnivalóm volt mára, ha lesznek újabb fejlemények, megírom. :D
2013. július 9., kedd
Röviden a családról és a feladataimról
Nos, még van körülbelül 10 napom az indulásig és már nem nagyon tudok magammal mit kezdeni az izgatottságtól. Úgyhogy eldöntöttem, írok egy kis szösszenetet a családról, akinél élni fogok.
Nagyjából egy hónappal ezelőtt, az aupair-world.net-en kezdtem el beszélgetni az anyukával, Nikkivel. Vidéken élnek Monmouthban. Két kislányuk van. Erin 12 éves, Sophie pedig 9. Erin versenyszinten lovagol ( eszméletlen mutatványokat tud csinálni ). Sophie is szereti a lovakat, de ő nem versenyzik.Ő a filmnézést és süti sütést preferálja, valamint szeret ölelést kapni ( ugye milyen aranyos? ). Van 5 lovuk és még sok állatuk, többek között két kis bárány, kutya, cica,papagáj és még ki tudja. :) A szülők szerintem elváltak (a magánéletéről nem szerettem volna még kérdezősködni), és Nikki az élettársával ( ? ), egy Chris nevű pasassal él, aki szintén nagy állatrajongó. Majdnem minden hétvégén lóversenyekre járnak és elmondásuk szerint nagyon mozgalmas életet élnek. Ez elég érdekesen hangzik. :)
Egy hatalmas kőházban laknak, olyanban, ami akár egy horrorfilmbe is beleillene. Mint egy kísértetház. Kívülről elég régies benyomást kelt belülről azonban nagyon modern. Található benne 3 hálószoba, egy nappali, 3 fürdőszoba, természetesen konyha (amiről nekem mindig a hét törpe háza jut eszembe a Hófehérkéből), és még egy szoba, amit elvileg nem nagyon használnak. Nagy fa ajtói vannak, a nappali eszméletlen szép, legalábbis nekem az tetszik a legjobban. A szobámról is kaptam képeket, ami nagyon otthonos.Van benne Tv, DVD lejátszó, Xbox, két gitár (hurrráá!) és saját wc.
A munkám a következő lesz odakint: Elkészíteni a gyerekeket a suliba. Amíg nincsenek otthon takarítani, illetve a lovak körüli teendőt elvégezni ( utóbbinak borzasztóan örülök, imádom őket:) ).Suli után a gyerekekkel lenni, amíg a szülők nem érnek haza. Néha segíteni az esti vacsinál. Ezért £80 zsebpénzt kapok majd.
Szabadidőmben, -ami heti két nap lesz ( gondolom szombat vasárnap ) - elmehetek lovastúrára, vagy ha akarok mehetek a családdal lóversenyekre, vagy elutazhatok a környező városokba, mint pl. Cardiff és Newport, találkozhatok más au-pairekkel stbstb. :)
Egyelőre ennyi jutott eszembe, majd még leírom a tapasztalataimat, ha már kint leszek. :)
Ui.:Picasan meg lehet majd tekinteni a fotókat, amiket készítek odakint. Már töltöttem fel párat a gyerekekről, a házról stb. Bár ezeket nem én készítettem, hanem ők küldték. :)
2013. július 7., vasárnap
Dilemma
Fél éve gondolkozok azon, hogy ha nem vesznek fel egyetemre - legalábbis oda, ahova menni szeretnék -akkor kimegyek Angliába au-pairnek. Nyelvet tanulok, gyerekekre vigyázok, utazgatok, zsebpénzt kapok, barátokat szerzek és így tovább. Sima liba! Mindig rajongtam ezért a titkos kis tervemért, már a gondolatra is bezsongtam. Az utóbbi egy-két hétben viszont, miután szuper napokat töltöttem el a barátaimmal, elbizonytalanodtam.Belegondoltam mi mindent, és kiket hagynék magam mögött. Kész kínlódás volt az elmúlt pár nap.Egyszer ott lyukadtam ki, hogy megyek, aztán ott, hogy nem. Barátnőm, Niki szerint néha én vagyok a megtestesült ambivalencia. Aztán tegnap nehezen, de sok sok bátorítással eldöntöttem, hogy megyek. Mostanra már lefoglaltuk a repjegyet, létrehoztam ezt a blogot, és hamarosan összeírom a kis listámat azokról a dolgokról, amiket majd vinni szeretnék. Emellett töröm a fejem, hogy milyen ajándékot vigyek majd a gyerekeknek illetve a szülőknek. Tehát a nyavalygás után, összegezve a szituációt: 14 nap múlva, július 20-án szombaton 18:00 körül gépre szállok és elrepülök a "ködös Albionba."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)