1 hét

Pontosan egy hete, hogy itt vagyok. Szerintem  minden szuper eddig. Úgy kezelnek, mintha ezer éve itt laknék velük, mint egy családtag. Akármi problémám van segítenek. Ha rendelni akarok valamit, ott ül velem Nikki, és segít választani. Ha nem találom valamelyik kütyümet, mint például fényképező, telefon (előfordult már párszor), akkor képesek velem együtt keresni, még ha órákba telik is ( kicsit túloztam most ).
Tehát minden a legnagyobb rendben.
Az utóbbi napok zsúfoltak voltak. Itt volt Erin barátnője, illetve Sophie barátnője, és itt is aludtak. Így sok dolgom nem volt, mert egymással voltak elfoglalva, nem velem. ( Nagy bánatomra. ) Igaz, néha csatlakoztam hozzájuk egy monopoly játszmára, vagy trambulinozásra, de csak ha hívtak. Nem szerettem volna kellemetlenkedni.
Egyik este, vacsi után volt egy egy órás, érdekes beszélgetésünk Chrissel. A kutyáktól kezdve, az etnikumokon keresztül eljutottunk Németországig, meg a nácikig. Eszméletlenül szereti a törit. Nagyon jó kommunikálni vele.
Tegnap körbelovagoltuk Erinnel a környéket. Fantasztikus volt. Utána pedig Scott elvert Fifában. Imádja a szobámban lévő XBOX-ot. :))
Igaz, ma " szabadnapom " volt, de meginvitáltak a nagyszülőkhöz egy szülinapi kertiparty-ra. A Nagyapának volt a 80. szülinapja. Voltunk vagy 50-60-an...Hát nem mondom, volt mosogatnivaló. Úgyhogy besegítettem a konyhában, igaz vagy 8-szor elmondták, hogy üljek le, mert ez a szabadnapom. Persze utána hálásak voltak érte, hisz tényleg rengeteg tányér meg evőeszköz halmozódott fel. Rengeteg étel volt ott, alig tudtam dönteni. Ma már nem vacsizok, az tuti...6 órán keresztül csak ettünk : Főétel, utána pedig svédasztal, egyik féle süti, másik féle süti, sajt, puding, cseresznye, puncs, koktél, szörp,  aztán ismét svédasztal, süti és így tovább, és így tovább. Ördögi kör. :)
Meg kell említeni, hogy a Nagymami imád kertészkedni, ebből adódóan gyönyörű szép kertje van. Kerti tó, fűzfák ( a kedvencem ) , rózsák, rengeteg virág..leírhatatlan. :) Na és említésre méltóak a lámák, amit a hátsó kertben tartanak. Két nagy láma, a másik részen pedig két bébiláma, akiket azt hittem megzabálok, olyan cukipofák. Mintha egy vadasparkba keveredtem volna. A hazafelé vezető úton- 2 órán keresztül- bömböltettük a kocsiban a zenét és telitorokból énekeltünk...Igen, még Nikki, az anyuka is. Kicsit őrültek, de pont ezért csípem őket. Jelenleg itt vannak Chris fiai, körülbelül annyi idősek lehetnek mint Sophiék.  Úgyhogy nagy az öröm. :)
Most pedig megyek, és bezuhanok az ágyikómba, mert kicsinált az időjárás. Kb. 35 fokról hirtelen lezuhant 15-20-ra, és elkezdett szakadni. ( Egy hét alatt most először esett az eső. )
Na jó éjt!

Szénabálák, lovak, lovak, és még több ló, új haverok és két kis majom

Az utolsó két nap igen mozgalmas volt. Hétfő volt ugye az első " munkanapom " ( azért írom zárójelben, mert furcsa így kimondani, hiszen szinte családtagnak tekintenek ) ami tök jó volt. A nappalit és a konyhát takarítottam. Volt néhány találkám pár pókkal ( ha így haladok, legyőzöm a pókfóbiám ) , akiket nem üthettem le, mert Erinék odarohantak, hogy "neee, ne öld meg, egy pohárban ki kell vinni az udvarra ". Annyira jószívűek. Úgyhogy mindig körülbelül 5 percet álltam felettük, mielőtt rávettem magam, hogy kivigyem őket.
Erin aznap kiment az arénába a lovával, Izzyvel, hogy gyakoroljon a közelgő versenyére, így mi is mentünk vele Sophieval. Nagyon ügyes, csak tátottam a szám. Este felültünk a szénabálák tetejére, jött Scott is. Jól elbohóckodtuk az időt. Leöntött jégkásával, amiből az következett, hogy visszaadtam neki, és elkezdett " duzzogni " ( viccből ), hogy " ez egy drága fehér felsőő, vegyél nekem újat ". Azóta is drága fehér pólós Scottnak hívjuk a lányokkal. :)

Tegnap a szülők szobáját és fürdőszobáját, illetve ismét a konyhát takarítottam. ( azt minden nap fel kell porszívózni, mert van ott egy papagáj, Szaffi, aki nagy kuplerájt csinál maga körül. ) Ezt imádni fogom, úgy érzem, mert annyira nyugis szoba. ( A nappali takarítása közben ott voltak a lányok és Disney Channel-t néztek max hangon, ami kicsit érdekes volt. ) Ja, és megérkezett az " új családtag ", Henry, az új porszívó. Egy élmény az a masina.

 Egyszer csak Nikki felhívta Erint, hogy mondja meg nekem, hogy fejezzem be a takarítást és menjek pihenni, mert túl sokat takarítok..:"D Mondom magamban, akkor miért fizetnek? Mindenesetre kicsit bolondos ez a család, nagyon szeretem őket. Hamarosan megjött értünk Leslie, a család egyik barátja, és elvitt magukhoz. Rengetek állatuk van nekik is, de lovakból aztán tényleg sok. 30 tuti van, de lehet több. Holly, a kislánya lova tetszett meg  a legjobban. Ha nem figyeltem rá, akkor odajött és bökdösött a pittyével, hogy "naa mi lesz máár? Simizz még! Különben megharaplak. " Azt hittem megfalom, olyan aranyos volt. Emellett találkoztam elenával is, megmuttatta az összes lovat és mentem vele etetni. Kedves lány.
Este fél 7 fele jött értünk Nikki. Itthon  meg trambulinoztunk, ami kellően lefárasztott. Azt játszottuk rajta, hogy egy embernek négykézlábra kell állnia, a másik két embernek meg szaladgálnia körülötte, és el kell kapnia valakit, és le kell húznia a földre. Ezután ő lesz a  fogó. Azóta is izomlázam van..Utána meglátogattuk a lovakat és bejöttünk vacsizni. Ennyi volt kb a tegnapi napom, kíváncsi leszek, ma mi lesz, hogy nem lesznek itt a gyerkők. Ugyanis ma az apukájuknál alszanak. :(  I'm so sad.

Paradise

Nem is tudom, hol kezdjem, csak úgy repül az idő. Úgyhogy szerintem elkezdem onnan, hogy repülés..
Tehát, szombaton elindultam szép hazámból Bristolba, hogy ott találkozzak a családdal. Mondanám, hogy könnyes búcsút vettem mindenkitől, de annyira izgatott voltam az utolsó hétben, hogy egy könnycseppet se tudtam ejteni. Édesapám elvitt a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol minden a legnagyobb rendben zajlott. Miután elköszöntünk egymástól, azt se tudtam merre " rohanjak ". Gyakran emlegetett mondatommá vált az " Innen hogyan tovább? " kérdés. Inkább biztosra mentem, és megkérdeztem akitől csak tudtam, amit tudni szerettem volna, minthogy eltévedjek vagy ilyesmi. A géphez vezető buszon összehaverkodtam egy nénikével, a repcsin pedig egy kedves angol férfi segített a kézipoggyászomat betuszkolni a tartókájába. Ezután a mellette ülő fiú, Marin ( félig szerb ) megemlítette, hogy ha már ott vagyok, akár oda is ülhetnék, mivel volt egy szabad hely. Így volt társaságom a gépen, ami nagyon jól jött. Végig dumcsiztuk az utat, zenét hallgattunk, és megegyeztünk abban, hogy ha valamenyikünket esetleg nem várná senki a reptéren, akkor megyünk a másikkal. Így mindketten be voltunk biztosítva. :) De szerencsére erre nem került sor, hiszen mindkettőnkért eljöttek. Nikki, az anyuka öleléssel fogadott, a lányok ekkor még kissé szégyenlősek voltak, ami persze nem tartott sokáig. A kocsiban hazafelé már együtt énekeltünk a Can't hold us-t Macklemore-tól, mivel ez a kedvencük, illetve nekem is a kedvencek közé tartozik. Megérkezésünk után nem sokkal megérkezett Chris is 5 nagy pizzával, ami király volt, mert farkaséhes voltam. Ezután rengeteget beszélgettünk meg nevettünk, tanítottam nekik pár magyar szót, mint például Magyarország ( temészetesen ),  állatorvos és így tovább. Az ajándékaikat is odaadtam, amiknek nagyon örültek. Főleg Chris a bornak. :))
Nem sokkal később elmentem zuhanyozni és beborultam az ágyba. Reggel már hétkor fent voltam, mert valamilyen módon egy órával későbbi időt állítottam be a telefonomon és 9-re írtam az ébresztőt, tehát kb hétkor keltem. Tettem egy sétát az udvaron ( ami hatalmas, tulajdonképpen az egész környező vidék az udvarnak mondható ). Eközben megérkezett Sue, az egyik szomszéd. Segítettem neki megetetni a gyönyörű lovait. Nagyon kedves nőci. Délelőtt elugrottunk kocsival valami városba " shoppingolni ", vettem pár dolgot, amire szükségem van, például tusfürdő, sampon, ilyenek..Ezen kívül bementünk egy kis édes kávézóba, a "Coffe #1 "-ba, és Nikki meghívott egy forró almás italra. Nagyon finom volt. Majd hazamentünk és megnéztük a másik szomszédunk lovait, akiktől a lélegzetem is elállt, mert van közöttük appalosa, amiról tudni kell, hogy az egyik kedvenc lófajtám. Majdnem elfelejtettem leírni, hogy megismerkedtem Scott-al, a szomszéd fiával, aki Sunniva, az előző au-pair barátja. Összejöttek, mialatt Sunniva itt volt.
Nem sokat voltunk itthon, mert hamarosan elautókáztunk egy lovasboltba, ami eszméletlen jó, minden megtalálható benne. Visszafelé elugrottunk fagyizni, és most én hívtam meg a gyerekeket, bár Nikki nem örült neki, elmondta számtalanszor, hogy az az én pénzem, felejtsem el, hogy veszek nekik..De vettem és kész. Mikor hazaértünk elkezdtünk vacsit készíteni, azaz barbecue-t csináltunk. Mi készítettük el hozzá az olasz salátát. Nagyon finom lett, és még sört is kaptam mellé. Miután jól laktunk, Nikki és Chris egy órán keresztül magyarázta nekem, hogy mik lesznek majd a teendőim, hogy kell használni a vasalót, a mosógépet, a szárítógépet, a mosogató gépet és még sorolhatnám. Ennek ellenére, nem valami nehéz házimunka, elmondásuk szerint napi két órába belefér.
Ezután trambulinoztunk és lementünk a lovakhoz. Nagyon tündérek. Van egy nagy ló, meg 3 kisebb. Már most odavagyok értük. Később bejöttünk a házba és nagy fogócskázásba kezdtünk Sophival és Erinnel. Nagyon huncut lányok, de meg lehet őket zabálni olyan édesek. Vettem egy gyors zuhanyt, néztük egy kicsit a Nanny McPhee-t ( mi mást?:) ), most pedig itt ülök a szobámban és pötyögöm le a történteket.
A gyerekekről annyit megemlítenék, hogy mindketten kis angyalkák, de Sophie valamivel közvetlenebb; fogja legtöbbször a kezem, ölelget, hív ide, hív oda, míg Erin kicsit tartózkodó még, de inkább csak mikor Sophie nincs ott. Mindenesetre már most nagyon csípem őket.
Emellett meg lettem dícsérve, hogy milyen jó az angolom. Ennek nagyon örültem, nem is kell mondanom. :)
A környékről annyit leírnék, hogy hihetetlen szép. Elég vadregényes, kicsit olyan mint otthon, csak sokkal de sokkal több fa meg domb van, szűkek az utcák, mindenhol kő- illetve faházakat látni általában. A városokban akármerre nézek, kutyákat látok. A legtöbb ember a kutyájával megy mindenhova.
Nagyon sok az utcákon a nyilvános wc, ráadásul ingyenes.
A csapvíz (!) pedig nagyon tiszta és finom, kicsit édeskés. Ezeket csak összehasonlításképp említettem meg.
Itt, ahol lakunk, minden rettentően nyugalmas és csendes. Lónyerítést hallani esetleg, vagy madarakat.
Egy szó, mint száz, már most nagyon imádok itt lenni, és hálás vagyok nagyon, hogy ilyen szuper családot sikerült kifognom. :) Ennyit tudtam írni ma, holnap kezdődik a munka. :) Holnap csatolok pár képet, amit ma készítettem, de most inkább benyomom a szunyát. Később jelentkezem!

16 óra még hátra van

Ma reggel arra a gondolatra keltem, hogy " Mi a fene ütött belém? hogy Én egy idegen országba, idegen emberek közé menjek? " Persze nem sokáig foglalkoztatott a dolog, bár még most se nagyon fogtam fel ezt az egészet. Kicsit izgulok, amin egyáltalán nem segít az a tény, hogy az anyuka órák óta nincs fent Facebook-on és nem tudok vele beszélni. Pedig jó lenne megtudni pár infót tőle a holnappal kapcsolatban.. Sebaj.
Az utolsó napjaimat kihasználtam, amennyire lehetett. Voltunk ugye lovagolni Nikivel, ami über jó volt és amit nagyon nagyon köszönünk Flórának, az oktatónak. :) Utoljára találkoztam még pár barátommal búcsúzásképp, ma pedig ugyebár a rettegett bepakoláson volt a sor ( ami még azóta sincs kész :)).
Holnap 13:00-13:30 körül indulunk Apukámékkal  a reptérre. Remélem minden simán megy majd.


 Illusztrálom, hogy a bepakolás hogyan (nem)halad. :)

5 days left! - Kezdődik a visszaszámlálás

Újabb egetrengető feladatok elintézését tudhatom magam mögött, ilyen például az Eu kártya kiváltása, a fogidoki meglátogatása, a családnak szánt ajándékok megvásárlása, illetve három sikertelen bőröndpróba. Utóbbi azért sikertelen, mert sehogy se akar 15 kiló alá kúszni a bőröndöm tartalmának tömege, pedig még lenne mit belepakolnom.. Sebaj, a maradék megy a kézipoggyászba.
Az ajándékoknak viszont nagyon örülök, remélem ugyanígy fognak örülni neki a családtagok is. Nikkinek vettem egy angol nyelvű, magyar kultúráról szóló könyvet, mivel mindig utal rá, hogy nem sok mindent tudnak Magyarországról. Na most majd olvashat róla bőven. :) Chrisnek vettem egy Tokajit (természetesen), Sophienak és Erinnek pedig tipikus kalocsai mintás karperecet és fülbevalót, valamint 3D-s puzzlet a Parlament épületéről. Holnap és szerdán megyek lovagolni, hogy ne legyen semmilyen gikszer odakint a lovakkal. Ciki lenne, ha ott derülne ki, hogy  elfelejtettem mit hogy kell, nemde? :)
Jelen pillanatban egyik barátnőmnél, Gabinál vagyok, hiszen holnap elutaznak nyaralni Hollandiába, és mire visszajön én már sajnos nem leszek itthon. Tehát jó ideig ez lesz az utolsó esténk együtt. Nagyon fog hiányozni!
Ennyi írnivalóm volt mára, ha lesznek újabb fejlemények, megírom. :D

Röviden a családról és a feladataimról

Nos, még van körülbelül 10 napom az indulásig és már nem nagyon tudok magammal mit kezdeni az izgatottságtól. Úgyhogy eldöntöttem, írok egy kis szösszenetet a családról, akinél élni fogok. Nagyjából egy hónappal ezelőtt, az aupair-world.net-en kezdtem el beszélgetni az anyukával, Nikkivel. Vidéken élnek Monmouthban. Két kislányuk van. Erin 12 éves, Sophie pedig 9. Erin versenyszinten lovagol ( eszméletlen mutatványokat tud csinálni ). Sophie is szereti a lovakat, de ő nem versenyzik.Ő a filmnézést és süti sütést preferálja, valamint szeret ölelést kapni ( ugye milyen aranyos? ). Van 5 lovuk és még sok állatuk, többek között két kis bárány, kutya, cica,papagáj és még ki tudja. :) A szülők szerintem elváltak (a magánéletéről nem szerettem volna még kérdezősködni), és Nikki az élettársával ( ? ), egy Chris nevű pasassal él, aki szintén nagy állatrajongó. Majdnem minden hétvégén lóversenyekre járnak és elmondásuk szerint nagyon mozgalmas életet élnek. Ez elég érdekesen hangzik. :) Egy hatalmas kőházban laknak, olyanban, ami akár egy horrorfilmbe is beleillene. Mint egy kísértetház. Kívülről elég régies benyomást kelt belülről azonban nagyon modern. Található benne 3 hálószoba, egy nappali, 3 fürdőszoba, természetesen konyha (amiről nekem mindig a hét törpe háza jut eszembe a Hófehérkéből), és még egy szoba, amit elvileg nem nagyon használnak. Nagy fa ajtói vannak, a nappali eszméletlen szép, legalábbis nekem az tetszik a legjobban. A szobámról is kaptam képeket, ami nagyon otthonos.Van benne Tv, DVD lejátszó, Xbox, két gitár (hurrráá!) és saját wc. A munkám a következő lesz odakint: Elkészíteni a gyerekeket a suliba. Amíg nincsenek otthon takarítani, illetve a lovak körüli teendőt elvégezni ( utóbbinak borzasztóan örülök, imádom őket:) ).Suli után a gyerekekkel lenni, amíg a szülők nem érnek haza. Néha segíteni az esti vacsinál. Ezért £80 zsebpénzt kapok majd. Szabadidőmben, -ami heti két nap lesz ( gondolom szombat vasárnap ) - elmehetek lovastúrára, vagy ha akarok mehetek a családdal lóversenyekre, vagy elutazhatok a környező városokba, mint pl. Cardiff és Newport, találkozhatok más au-pairekkel stbstb. :) Egyelőre ennyi jutott eszembe, majd még leírom a tapasztalataimat, ha már kint leszek. :) Ui.:Picasan meg lehet majd tekinteni a fotókat, amiket készítek odakint. Már töltöttem fel párat a gyerekekről, a házról stb. Bár ezeket nem én készítettem, hanem ők küldték. :)

Dilemma

Fél éve gondolkozok azon, hogy ha nem vesznek fel egyetemre - legalábbis oda, ahova menni szeretnék -akkor kimegyek Angliába au-pairnek. Nyelvet tanulok, gyerekekre vigyázok, utazgatok, zsebpénzt kapok, barátokat szerzek és így tovább. Sima liba! Mindig rajongtam ezért a titkos kis tervemért, már a gondolatra is bezsongtam. Az utóbbi egy-két hétben viszont, miután szuper napokat töltöttem el a barátaimmal, elbizonytalanodtam.Belegondoltam mi mindent, és kiket hagynék magam mögött. Kész kínlódás volt az elmúlt pár nap.Egyszer ott lyukadtam ki, hogy megyek, aztán ott, hogy nem. Barátnőm, Niki szerint néha én vagyok a megtestesült ambivalencia. Aztán tegnap nehezen, de sok sok bátorítással eldöntöttem, hogy megyek. Mostanra már lefoglaltuk a repjegyet, létrehoztam ezt a blogot, és hamarosan összeírom a kis listámat azokról a dolgokról, amiket majd vinni szeretnék. Emellett töröm a fejem, hogy milyen ajándékot vigyek majd a gyerekeknek illetve a szülőknek. Tehát a nyavalygás után, összegezve a szituációt: 14 nap múlva, július 20-án szombaton 18:00 körül gépre szállok és elrepülök a "ködös Albionba."