HOYS, laptop problemak, legaranyosabb apuka

Halo Halo! Mar megint nem irtam egy jo ideje, ugyhogy ugy erzem, ideje " tollat ragadnom ".
Az utolso bejegyzesem ota mar nem  is emlekszek, miket akartam leirni ide, kiveve a legemlekezetesebb dolgokat. Peldaul elozo het elotti heten ( most latszik milyen reg irtam haha) penteken es szombaton voltam szabinapos. Ebbol penteken csak lustalkodtam, filmeztem, aludtam, angoloztam. Igazi feludules volt. Szombaton Cardiffba mentem, ami mar nem is meglepo gondolom. Rajongok azert a varosert, minden penzt meger. Mikaellel beultunk a moziba megnezni a Prisoners c. filmet. A ket es fel oras vetitesi idobol kb. haromnegyed orat vegigrohogtunk. Eloszor is surgos pisilesi problemaink akadtak mar az elso tiz percben a sok udito miatt. Masodszor sikerult kiboritani a fele popcornunkat. Harmadszor pedig nem ertettuk hogy mit mond nehany szereplo, igy erdekes dolgokat sikerult krealnunk a felreertett mondatokbol. A film amugy izgalmas volt, bar a vege eleg fura volt. Mindenesetre megerte megnezni.

Vasarnap elvileg munkanapom volt, kb 11ig dolgoztam is, aztan hostanyukam igen spontan otlettel allt elo. A nagy takaritasom kellos kozepen surgosen a konyhaba invitalt...No mondom mi rosszat tettem vajon? Azonban azt jelentette be nagy oromomre, hogy megis megy a Horse of the Year Show-ra ( eleinte ugy volt, hogy nem megy ) es szeretne ha vele mennek. Csak kapkodtam a fejemet, hogy dehat penz, munkanap meg minden, hogy menjek? De mondta hogy ne aggodjak, ha szeretnek menni, akkor kifizeti a jegyemet, es majd kovetkezo ket hetben levonja fokozatosan a fizumbol, ha az ugy megfelel nekem. Mondom hogy a fenebe ne szeretnek menni, mikor valoszinuleg soha tobbe nem lesz ra lehetosegem.10 perc alatt ossze is kaptuk tehat magunkat sovany malacvagtaban ( ahogy volt biosz tanarom szokta volt mondani), es uccu neki. Harom oras autout utan meg is erkeztunk Birminghambe, a show helyszinere. Az esemeny egy zart kozpontszerusegben volt megtartva, ami kifejezetten rendezvenyek lebonyolitasat szolgalja. A HOYS mellesleg egy nagyon hires show, rengeteg programmal, bemutatoval, es " bolttal ". Ket hatalmas terulet volt  telve arusokkal. Foleg lovakkal, es lovaglassal kapcsolatos dolgokat lehetett termeszetesen vasarolni, de akadt par edesseges, es muszaki cikkes sator is. Itt elidoztunk jo par orat, majd talalkoztunk a lanyokkal vegre, mert ok mar reggeltol ott voltak, az apukajukkal mentek. Az esti showra szolt a jegyunk, ami 7kor kezdodott. Fel oras sorban allas utan bejutottunk az arenaba, es elfoglaltuk a helyunket. Lelegzetelallito volt az egesz. Figyelni, ahogy megtelt az a nagy arena, meg ahogy lekapcsoltak a villanyt a show kezdetekor, majd ahogy bekapcsolodtak a specialis feny effektek.
A show-t egy, a haboruban reszt vett lovasok felesegeibol allo korus eloadasa nyitotta meg. Gyonyoru volt. Ezutan Lumat, az oroszlant lathattuk porondon, aki nem volt mas, mint egy kis poni, akire raaggattak egy musorenyt, igy kolcsonozve neki oroszlankulsot. Ennivalo kis csodaponi volt, be volt tanitva kulonbozo trukkokre, ami igen szorakoztato volt.
Ot kulonbozo lovasbemutatok kovettek, peldaul " az ev shire lova ", " az ev poni lova " es igy tovabb. A birak dontottek ebben a kerdesben, miutan jol szemugyre vettek a lovakat. Ezt kovetoen a kiralynok lovait volt szerencsenk latni. Ez volt mellesleg az egyik kedvencem. Lenyugozo volt. A lovak fogatba voltak fogva, es egy agyut huztak, lovasaik pedig a hatukon ulve iranyitottak oket. Eszmeletlen volt, ahogy egyutt mozogtak kulonbozo alakzatokban, es meg az alafesto zene is jol el lett talalva. A vegen pedig eldorditettek a negy agyut egyesevel, majd mind a negyet egyszerre ( amit Sophie, a kisebbik lany nem igen preferalt, meg volt remulve szegenykem ). Nagyon hatasos volt. Azota is megnezem majdnem minden nap a videot, amit keszitettem rola.
Majd egy olyan loverseny kovetkezett, amit Erin is csinal. A UK legjobb negy csapata versenyzett egymassal.Mellesleg Erinek csapatanak nagy az eselye, hogy jovore ok is ott lesznek a legjobb negyben. :)
Ezt kovetoen a dijugratas kovetkezett, ami a masik kedvencem volt. A vilag kulonbozo pontjairol erkeztek a legjobb dijugratok, hogy osszemerjek lovastudasuk. Amerikabol, Franciaorszagbol, Egyiptombol, Olaszorszagbol, Irorszagbol, termeszetesen Angliabol is, es meg sorolhatnam. Hihetetlen volt. Mindig, amikor egy-egy versenyzo belovagolt, hirtelen siri csond keletkezett, es minden egyes ember az arenaban, lelegzetvisszafojtva nezte vegig azt a ket percet, amig a versenyzo a palyan volt. Kiveve, mikor mindenki egyszerre szisszent fel, ha levertek egy rudat, hibapontot szerezve, vagy amikor par kisgyerek oromittasan suttogta, hogy " Igen! Ez az! " miutan sikeresen atugrottak az akadaly felett.
Eletem egyik legemlekezetesebb elmenye volt ez. Igaz, majdnem egy heti fizetesembe kerult, de azota se bantam meg. Amugy  itt a webcime a HOYS-nak, ha valakit esetleg erdekelne : http://hoys.co.uk/ :))
Eztan mar csak a hazaut volt hatra, ahol enekelnunk kellett, hogy Nikki nehogy elaludjon a kormany mogott. Igaz a lanyok csak kb egy oraig birtak szusszal, es edesen elaludtak. Masnap suliba se mentek, amit nagyon elveztem. Ezer eve nem voltam veluk itthon, csak harmasban.:)

Na most ugorjunk egy hettel kesobbre. Multhet hetvegen Abergavennybe mentunk Alexandraval. Ugy szeretem azt a lanyt. Teljesen hasonlo szemelyisegunk van. Vasaroltunk, beultunk a coffee #1-ba, es kb ket orat toltottunk ott. Beszelgettunk mindenrol, kisirtuk minden bajunkat egymas vallan, rohogtunk sokat no meg persze forrocsokiztunk. Ezutan megint vasaroltunk, vettunk edessegeket, innivalokat es elmentunk a parkba es folytattuk a csevegest. Igaz kozben rank szakadt az eg hirtelen, de nem zavartattuk magunkat. Felhuzott esernyovel (ami nem volt nagy segitseg) ultunk  a szakado esoben es beszelgettunk tovabb.

Azon a hetvegen amugy a laptopom elromlott, igy ketsegbe estem, majd rohogtem kinomban, hogy ejnye de szerencsetlen vagyok, aztan osszekaptam magam. Mondom hala az egnek meg elek, nem a labamat vagy a kezemet vesztettem el, es meg mindig van telefonom, smi jobb, mint a semmi. Legrosszabb esetben nem tudok skypeolni a csaladommal, nem tudom irni a blogomat, es nem tudok kepeket feltolteni picasara ( nem mintha most szorgoskodnek feltolteni oket ). De legalabb facebookon kapcsolatban tudok veluk maradni. Aztan miutan elsirtam mindenkinek a banatom, kolcson kaptam Chris regi laptopjat, ami szinten acer volt, es szinten nem mukodott haha. Ezutan Erin adta ide a netbookjat, amit nem hasznal, ugyhogy most arrol potyogok. Es igen, ez az oka, hogy nincsenek ekezeteim, amiert mindenkitol enezest kerek!
Ma pedig nagy meglepetes ert, jott nekem egy level apukamtol, amit hetfo ota vartam. Azt mondta telefonban, hogy irt nekem par sort, es van benne egy kis meglepi is. Hat elkepzelesem se volt mi lehet az. Hat nagyot neztem, amikor kibontottam a levelet...Uj laptopra valo volt benne..Sirva is fakadtam mikozben olvastam a levelet, amin Chris viccesen fel is akadt, hogy " hat en nem ertem a noket,komolyan...sirnak ha szomoruak, sirnak ha duhosek, es sirnak ha boldogok..ejj ez a sok siras.." Igazabol meg azert sirtam, mert en nem vartam el, hogy kapjak ujat. Gondoltam majd felreteszek mindig most mar tenyleg, es karacsonykor meglepem magam, aztan meg jott ez a level. Koszonom Apci!
Cserebe pedig megigertem, hogy most mar tenyleg tanulom azt az angolt meg svedet, hogy mar lesz ujra laptopom.

Holnap is szabadnapos leszek, ugyhogy vagy megyek Chrissel kutyatreningre, nezni hogy kepezik Peget, aztan meg laptopot venni, vagy pedig Alexandraekkal megyek megnezni Dave-et ( o hostapukaja ) ahogy versenyzik egy loversenyen. Az idotol fog fuggeni, majd irok beszamolot. ( megprobalok nem harom hettel kesobb irni legalabbis :D )

Egy béna szombat. Svenska függőség. Üdv Alex!

Hej! Hej! Felpörögnek lassacskán az események körülöttem. Hurrá! A hétvégéimet állandóan Cardiffban töltöm, előző szombaton is ott tengtem-lengtem " Dzsordzsival " ( a magyar au-aupairrel ). Az utcai zenészek ismét emlékezetesebbé tették a napot, hisz mindig olyan jó hangulatos a Queen street, mikor szól a muzsika. Ez alkalommal a " The suncats " nevezetű, három, fiatal tagból álló bandához volt szerencsénk. A Florence and the machine-től adták elő a Heartlines című számot. Ezen felbuzdulva, elhatároztuk, hogy elmegyünk a Live Lounge-ba ebédelni, ahol állandóan élő zene szól. Épp két férfi volt a soros, mikor megérkeztünk. Nagyon szuperek voltak, régebbi és újabb számokkal is előálltak, tehát nem volt uncsi. Emellett szerencsém volt életem legjobb burgeréhez, chilivel és krumplival. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de százszor jobb volt a pizzahutnál, és mérföldekkel olcsóbb is. Halkan megjegyzem, ez volt az első alkalom, hogy nem oda mentem kajálni. :)
Ezután ideje volt indulnom a vonathoz, nagy nehezen sikerült kibogoznunk, hogy hogy kell értelmezni a menetrendet. Még volt húsz percem az indulásig, úgyhogy addig kint maradtunk. Tíz perccel a vonat érkezése előtt elköszöntem, és mentem volna át a kapukon, de csalódnom kellett, mert a retúr jegyem másik fele felszívódott, így neki veselkedtem kipakolni az egész táskám, hogy megtaláljam. Sehol nem volt. Mire vettem egy újabb jegyet ( nem voltam ideges ), addigra meg elment a vonatom. Ezzel semmi gond nem lett volna, ha sűrűek lennének a buszjáratok Abergavenny és Raglan között. Ugyanis ezzel a szerencsétlenkedéssel nem értem el az utolsó buszomat Raglanbe...Ha tetszett, ha nem, fognom kellett egy taxit, ami plusz 18 rugóba került. Hazáig is mehettem volna akár vele, de többe került volna, mellesleg Chrissel megbeszéltük, hogy majd felhívom, hogy jöjjön értem a raglani buszmegbe. Csakhogy megint ráfáztam, mert valószínűleg nem volt itthon térerő, hiszen nem értem el telefonon. Ekkor már csak röhögtem az egészen. Közben pont hívott Scott, és felajánlotta, hogy felvesz munkából hazafelé, de akkor még várnom kell, mert az még odébb van picit. Mondtam, hogy rendben leszek, elkezdek sétálni. ( 8 kilométer az út) Na és ekkor állt VÉGRE mellém a szerencse, mert a lányok apuja épp jött vissza Erin versenyéről, és hál' Istennek észrevett, így haza tudtam vele menni. Azóta is röhögök kínomban az eseten. Elég sok fontomtól " megszabadultam " aznap. De ilyen emlék is kell ugyebár. :) És a pozitív oldalát nézve, mekkora szerencse, hogy pont azon a napon nem vertem el az összes pénzem...különben új vonatjegyre és taxira való nélkül valószínűleg kissé pánikba estem volna. :D De Chris kárpótlásul elvitt Uskba vacsorázni egy kebaboshoz. Nyami!

Itt van az említett dal, a műfaj kedvelőinek (mint én) hangulatos lehet olvasás közben :)


Az utóbbi napokban elkezdtem Svédül tanulni, elég intenzíven ( legalábbis számomra elég intenzív). Körülbelül, napi két-három órát töltök vele. Gondoltam jól fog majd jönni a későbbiekben. A nyelvtudás mindig, mindenhol jól jön. Ráadásul ez a harmadik nyelv, az angol és spanyol után, ami úgy igazán megtetszett. Olyan jól haladok, hogy néha már tudok írni egyszerűbb mondatokat Mikaelnek. Le van nyűgözve. haha! :) Mellesleg, újabb svéd barátra tettem szert, hiszen megérkezett Alexandra, Lesleyék új au-pairje. Juhhú! Ismét van utazópartnerem. Ő is sokat segít a svédben. Ma szabadnaposak voltunk, így átjött és kikapcsolódtunk kicsit. Mesélt Svédországról, amiről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni, hiszen nagyon érdekesnek találom. :)

Vasárnapi kajafesztivál. A mai nap híre.

Csupán csak két órája készülök arra, hogy "papírra" vessem a történteket, és most kezdek neki, mikor már majd' elalszok. Jellemző. De az abergavenny foodfestival-ról mindenképp szeretnék kicsit írni, hiszen fantasztikus volt. ( ha kajáról van szó, mi nem az? :P ) Az összes utca tele volt étel standokkal, meg előadásokkal. Szinte mindenhol lehetett kóstolót kapni a finomabbnál finomabb ételekből, édesség különlegességekből, italokból. Eszméletlen volt. Fent a várnál meg kicsit lehetett pihizni. Gyönyörű volt a kilátás. Rengeteg gyerek azzal szórakozott, hogy kartondobozokra ülve csúszkált le egy meredek dombon. Volt olyan, aki már nyakig város volt. Volt egy kis kedvencünk, egy kis szöszke lány, aki egyedül próbálkozott, de mindig elzuhant, utána meg vigyorgott. Nagyon édes volt.
A kajához visszatérve, sikerüt beszereznem egy céklás-tormás szószféleséget, ami "fuj"-nak hangzik, de nagyon finom. Mellesleg azt se tudtam eleinte, mi az, csak miután hazajöttünk és kiszótáraztam a két szót. :D
Emellett megvettük a világ legeslegfinomabb pattogatott kukoricáját: Sózott karamellásat és Whiskey-s karamellásat. De sokféle ízesítésű van még ezeken kívül. No, és végül, de nem utolsó sorban, vettem egy kötő szettet. Úgyhogy mostantól nagymami módjára fogok itt unalmamban kötögetni. ;)

A mai nap szenzációja számomra, hogy Lesley-ék új au-pairje vasárnap este érkezik majd meg. De hohóó, tán még nem is írtam, hogy Alina kb két hete hazament, mert honvágya volt. (meg egyéb más okok miatt is)
A következő au-pair svéd, Alexandrának hívják. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Két svéd ismerősöm is lesz vasárnaptól tehát.

Ha már itt tartunk, ma Mikael ( a svéd au-pair) megtanított nekem két mondatot svédül, és én is neki magyarul. Mivel franciául már el tudom mondani, hogy : " Táncolni szeretnék veled ", ezért megkértem, írja le svédül is, ami így néz ki:  jag vill dansa med dig. A másikat pedig ő kérte, ami az " aranyos vagy " : du är söt. Annyira király.:D Ó, a másik szenzáció pedig az, mielőtt elfelejteném, hogy ma ÉN főztem vacsorát, ami azért meglepő, mert NEM tudok főzni at all. A host apám egyik este viccesen meg is említette, hogy használhatatlan vagyok. Mindig szívja a vérem ilyen buta poénokkal. :D Amúgy halat meg sült kolbászt sütöttem, törtkrumplival meg zöldséggel. Egész jó lett, már csak az időbeosztással vannak némi gondjaim, de legközelebb megoldom. Lényeg, hogy nem égett oda semmi, és hogy nem is vagyok annyira borzalmas főzés terén. ;)

Új emberek és buli a gyerekek módján

Nem tudom, írtam-e már, de benne vagyok egy au-pair in Cardiff csoportban Facebook-on, ahol felvettem a kapcsolatot egy román fiúval ( természetesen au-pair ő is ), ami nagyon szuper, mert beszél magyarul, és eszméletlen jó az anyanyelvemen kommunikálni vele. A lényeg viszont az, hogy megbeszéltük, hogy kiruccanunk  ma Cardiffba. Szerencsém volt, mert hostanyukám épp ma ment, így nem kellett vonatoznom. Csatlakozott hozzánk még két másik román au-pair is, egy lány, és ismét egy fiú ( aki csak volt a-pair, most már nem az ). Közülük csak a lány beszél magyarul. Mindannyian hihetetlen jó fejek, a lányon nevettem sokat. Jó humorérzéke van és kis mosolygós. Benéztünk pár boltba, ellátogattunk egy múzeumba meg sétáltunk sokat.  És tudom, már uncsi, de a pizzahut most sem maradhatott el. Olyan jó volt kikapcsolni kicsit. Sajnos a lány jövőhéten elköltözik Londonba egy új családhoz, mert a mostani egy tragédia. :(

Itt van pár kép a múzeumról:

 Ez a kakasos a kedvencem, mert Chris története jut róla eszembe, ami mindig megmosolyogtat. Mesélte ugyanis, hogy Rodney, a kakasunk, egyszer rátámadott, ő pedig mérges lett rá, így elkezdte üldözni őt a slaggal, majd jól lelocsolta vele. Azóta a közelébe se megy szegény jószág...:)

 Szidi szégyenlős volt. :))

Vettem ma ilyen foszforeszkálós pálcikákat, meg csillámokat, és csináltunk egy " tündérlámpát " a gyerekekkel, miután hazaértünk. Most négyen vannak, Chris kisfiaival együtt. Aztán az összes maradék pálcikát felhasználtuk " bulizásra ". Zene be, lámpa le. Komolyan mondom élveztem. Mint akik megőrültek. :)
A szívemhez nőttek, olyan kis bolondok. Sose uncsi velük az élet.

Fairy jar! ;)

Amin már nagyon régóta filóztam, az az, hogy vajon engedne-e a család engem messzebbi városokba is, akár egy egész hétvégére. Ma erre is választ kaptam, hiszen Chris megkérdezte tőlem, miért nem ugrok le egy hétvégére Londonba, vagy valami távolabbi városba, ha már itt vagyok hónapokat külföldön. Szerintem teljesen igaza van, bolond lennék, ha nem használnám ki a lehetőséget. Abszolút ez a beszélgetés volt a napom fénypontja. Nagyon megörültem neki. Úgyhogy írtam is egy lány ismerősömnek, aki Londonban au-pairkedik, hogy ha van kedve egyik hétvégén össze is futhatnánk esetleg.  Úgy hogy hamarosan a nyakamba veszem azt a " hírös " várost. ;)

repjeegy!

Juppi! A kedvenc sógornőm volt olyan kedves, és lefoglalta nekem ma reggel a retúrjegyet karácsonyra! Köszönöm Sebi! A fele pénzem már meg is van rá, hála a vészhelyzetperselyemnek.( amibe minden héten beledobom villámgyorsan a fizum felét, hiszen amúgy elkölteném pillanatok alatt ;) ) Tehát december 19-én zúzok haza, majd 26-án vissza. Bár ez még jóval odébb van. Azonban már vannak is terveim, mit fogok csinálni. Legelső dolgom az lesz például, hogy bevágok egy nagy tányér levest! :P Nyami.

Monmouthshire show and happy 19th birthday!:D

Na, ugye múlthéten itt volt Nikki anyukája, és elmentünk Monmouthshire-be egy show-ra. Ilyen vásárféleség volt, mint otthon például az ónodi vásár, csak mégis kicsit másabb, Először is nem volt ingyenes a belépés, másodszor pedig kisebb volt, de szervezettebb. Volt ott is lóverseny, kutyaverseny, rengeteg állat, főleg bárányok, kecskék, tehenek. Őket is minősítették és azok a  tulajdonosok kaphattak szalagot, akiknek, csúnyán szólva " jó minőségűek ", egészségesek a bárányai. Tehát jó tenyészetből valók. Megszámlálhatatlan mennyiségű bárányt láttunk, életemben nem láttam még ennyit. És rengeteg fajta.Nem s tudtam, hogy ennyire sokféle van.Ismét tanultam valamit aznap. Valamint voltak zenészek, kórusok, bűvészek, ( a kedvencem Mr. Alexander volt, egy öreg bácsika :) ) kézművesek stb. Nagyon élveztük, főleg a kutyaversenyt. Jane néni ( Nikki anyukája) nagyon nagyon aranyos, szerettem vele beszélgetni.Vagány nő. Ittunk cidert ( csak kóstolót ), ami ilyen almából készült alkoholos ital, de borzasztó erős volt. :D És az édességvásárlás sem maradhatott ki, természetesen. :) Mindent összevetve, király nap volt.

E hét kedden meg szüli-szülinapom voolt! Csatlakoztam a 19 évesek klubjához. Öregszem.:( Az aznap reggelem döcögősen indult  a szülőkkel, mert Sophienak aznap kezdődött a suli, de Erinnek meg csak csütörtökön, így pár nappal előtte nem tudtuk eldönteni, mi legyen. De mivel Chris egy két hete kitekerte a bokáját sajnos ,így itthon volt az utóbbi időben, és azt mondta teljesen oké, ha szabadnapom van. Erről azonban Nikki nem tudott, hogy mégiscsak lesz, így reggel össze-vissza kapkodtuk a fejünket, hogy mi? hogy? Mindenki félreértette egymást tehát, ami okozott egy kis kellemetlenséget, de hamar megoldódott. Cardiffban töltöttük a napot, és vittük magunkkal Erint is. Szupi volt. Ellátogattunk a Hollisterbe, ami egy nagyon nagyon drága, de borzasztónépszerű és király bolt itt. A lányok kedvence. :) Csak "csorgattuk a nyálunkat". Úgyhogy van mire spórolni.:D Egy drága csokiboltba is betértünk, ahol olyan rendes volt az eladó srác, hogy szülinapom alkalmából megkínált mindhármunkat csokikával. Hmm, isteni volt.
A szokásos Pizzahut-ot sem hagytuk ki, mentünk meglátogatni a kedvenc pincérünket haha. :D Legalábbis, az én kedvencemet. :P A család itthon pedig, tortával, meg ajándékokkal fogadott, nagyon éééédesek voltak, énekeltek is nekem. Tisztára zavarban voltam. :)

Facebookon benne vagyok egy " au-pair in Cardiff " csoportban, ahol találtam egy erdélyi au-pairt. Úgyhogy   végre tudok kivel magyarul beszélni, aki szintén au-pair. :)

Ma lustulós/filmezős napot tartok, mert szabinapos vagyok. Jó kicsit kikapcsolni. ;)

A nap, mikor "szerelmes" lettem egy bárányba

Utóbbi két napban sok időt töltöttem el Sophieval, hiszen Erin- kihasználva utolsó napjait a suli kezdete előtt- elment a barátnőjéhez körülbelül három nappal ezelőtt. Soph meg vasárnap jött haza az apukájuktól, így esett, hogy itt aludt velem az ágyikómban, filmet néztünk, hülyéskedtünk, ma meg segített nekem a munkában, mert unatkozott. Még nem írtam le a blogba ( szerintem ) , de mindenki azt mondja, hogy Soph meg én egy tojásból valók vagyunk. Hajmeresztően hasonló a személyiségünk. Minden bohócságban benne vagyunk, érzékenyek és mindketten bújósak vagyunk, ami meg is látszik, mert sokszor ölelget, és mindketten álomvilágban élünk a szülők szerint. Úgy hívnak minket, hogy "a két Fairy / tündér". Arról nem is beszélve, hogy én totál olyan voltam kiskoromban, mint ő. De Nikki azt mondja, ő is ilyesmi beállítottságú volt fiatal korában, és hogy ez milyen tök jó. Na, hát nem is tudom. :D

Na és akkor most már térjünk is a lényegre, amire a címben is utaltam, mert eddig mindenről szó esett, csak erről nem.:D Szóval, ma kimentünk az udvarra Sophieval, és " összefutottunk " a kis fekete bárányukkal, Liquorice-el. Eleinte nem nagyon foglalkoztam vele, mert mondom " óóó úgyis elfut mint a többi, mert félősek." De ő csak jött egyre közelebb és közelebb, ami meg is lepett. Az viszont még jobban, mikor leültem a fűbe, és odajött körbeszaglászni, meg beletúrta a tenyerembe az orrocskáját, meg engedte, hogy megsimogassam. Utána meg követett minket egészen a kapuig. Szerelem volt első simogatásra. Olyan édes kis gomb szemei vannak. Mellesleg azt tudni kell, hogy pár hete meghalt a "legjobb barátja" ( ez kicsit abszurdnak hangzik, hogy egy báránynak legjobb barátja van/ volt )  Hope, és mindig sír utána. És én is fogok, mert mikor nagy lelkesen bejöttünk, és Sophie elmesélte Chrisnek, hogy Szaffi, a papagáj, és Camdon mellett most már van még egy új kedvencem, Liquorice, és hogy milyen cuki, közölte, hogy három hónapon belül elviszik levágni. :( De három hónap még mindig jobb, mint a semmi. Addig kihasználom az időt. :D Mellesleg ahogy olvasom vissza amit írok, kezd egyre furcsább lenni a dolog, mert ez elvileg egy au-pair blog, én meg bárányokról írogatok itt.De  végülis, ez is hozzátartozik az " óper " mindennapjaimhoz. :D

Valamint akarok majd írni egy bejegyzést, mert itt volt Nikki anyukája múlthéten, és elmentünk egy showra, ilyen vásárféleségbe vele, meg  a lányokkal, amiről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni. De most már extra über álmos vagyok, és muszáj aludnom, mert holnap meg megcélozzuk ismét  Cadiffot, hiszen...fontos nap lesz holnap. ;)