Hej! Hej! Felpörögnek lassacskán az események körülöttem. Hurrá! A hétvégéimet állandóan Cardiffban töltöm, előző szombaton is ott tengtem-lengtem " Dzsordzsival " ( a magyar au-aupairrel ). Az utcai zenészek ismét emlékezetesebbé tették a napot, hisz mindig olyan jó hangulatos a Queen street, mikor szól a muzsika. Ez alkalommal a " The suncats " nevezetű, három, fiatal tagból álló bandához volt szerencsénk. A Florence and the machine-től adták elő a Heartlines című számot. Ezen felbuzdulva, elhatároztuk, hogy elmegyünk a Live Lounge-ba ebédelni, ahol állandóan élő zene szól. Épp két férfi volt a soros, mikor megérkeztünk. Nagyon szuperek voltak, régebbi és újabb számokkal is előálltak, tehát nem volt uncsi. Emellett szerencsém volt életem legjobb burgeréhez, chilivel és krumplival. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de százszor jobb volt a pizzahutnál, és mérföldekkel olcsóbb is. Halkan megjegyzem, ez volt az első alkalom, hogy nem oda mentem kajálni. :)
Ezután ideje volt indulnom a vonathoz, nagy nehezen sikerült kibogoznunk, hogy hogy kell értelmezni a menetrendet. Még volt húsz percem az indulásig, úgyhogy addig kint maradtunk. Tíz perccel a vonat érkezése előtt elköszöntem, és mentem volna át a kapukon, de csalódnom kellett, mert a retúr jegyem másik fele felszívódott, így neki veselkedtem kipakolni az egész táskám, hogy megtaláljam. Sehol nem volt. Mire vettem egy újabb jegyet ( nem voltam ideges ), addigra meg elment a vonatom. Ezzel semmi gond nem lett volna, ha sűrűek lennének a buszjáratok Abergavenny és Raglan között. Ugyanis ezzel a szerencsétlenkedéssel nem értem el az utolsó buszomat Raglanbe...Ha tetszett, ha nem, fognom kellett egy taxit, ami plusz 18 rugóba került. Hazáig is mehettem volna akár vele, de többe került volna, mellesleg Chrissel megbeszéltük, hogy majd felhívom, hogy jöjjön értem a raglani buszmegbe. Csakhogy megint ráfáztam, mert valószínűleg nem volt itthon térerő, hiszen nem értem el telefonon. Ekkor már csak röhögtem az egészen. Közben pont hívott Scott, és felajánlotta, hogy felvesz munkából hazafelé, de akkor még várnom kell, mert az még odébb van picit. Mondtam, hogy rendben leszek, elkezdek sétálni. ( 8 kilométer az út) Na és ekkor állt VÉGRE mellém a szerencse, mert a lányok apuja épp jött vissza Erin versenyéről, és hál' Istennek észrevett, így haza tudtam vele menni. Azóta is röhögök kínomban az eseten. Elég sok fontomtól " megszabadultam " aznap. De ilyen emlék is kell ugyebár. :) És a pozitív oldalát nézve, mekkora szerencse, hogy pont azon a napon nem vertem el az összes pénzem...különben új vonatjegyre és taxira való nélkül valószínűleg kissé pánikba estem volna. :D De Chris kárpótlásul elvitt Uskba vacsorázni egy kebaboshoz. Nyami!
Itt van az említett dal, a műfaj kedvelőinek (mint én) hangulatos lehet olvasás közben :)
Az utóbbi napokban elkezdtem Svédül tanulni, elég intenzíven ( legalábbis számomra elég intenzív). Körülbelül, napi két-három órát töltök vele. Gondoltam jól fog majd jönni a későbbiekben. A nyelvtudás mindig, mindenhol jól jön. Ráadásul ez a harmadik nyelv, az angol és spanyol után, ami úgy igazán megtetszett. Olyan jól haladok, hogy néha már tudok írni egyszerűbb mondatokat Mikaelnek. Le van nyűgözve. haha! :) Mellesleg, újabb svéd barátra tettem szert, hiszen megérkezett Alexandra, Lesleyék új au-pairje. Juhhú! Ismét van utazópartnerem. Ő is sokat segít a svédben. Ma szabadnaposak voltunk, így átjött és kikapcsolódtunk kicsit. Mesélt Svédországról, amiről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni, hiszen nagyon érdekesnek találom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése