Abergavenny, valamint a Dallas Burston Polo club :)

Múlthét csütörtökön elbuszocskáztunk Alinával Abergavennybe. Még mindig lenyűgöznek a fákkal és kő,-illetve téglaházakkal teli utcácskák. Személy szerint, - látnivaló szempontjából - nekem jobban bejön ez a kis városka, mint Cardiff. ( Ott viszont több a lehetőség a vásárlásra. :P ) Olyan nyugalmas volt. Jártuk az utcákat, benéztünk pár boltba, vásároltunk is. Ebédeltünk a Greyhound Vaultsban. Rendhagyó módon most tésztát ettünk. :) A legtöbb időt viszont egy parkban töltöttük, ami gyönyörűen szép volt. Ha tehetném, minden egyes nap elmennék oda.

Pénteken elutaztunk Nikkivel és a lányokkal a Dallas Burston Polo clubhoz. Hétfő éjszaka értünk haza. Az út körülbelül 3 óra volt, de megérte, hiszen aranyos kis városokon mentünk keresztül. Na meg szeretek is autókázni.
A verseny helyszínén rengeteg ló volt ( milyen meglepő, egy lóversenyen :) ), ameddig a szem ellát. Szóval nem unatkoztam. Maga a verseny nagyon izgalmas volt, főleg a " nagyok " (azaz a 17 éven felüliek ) futamai. Ők aztán száguldoztak össze- vissza, volt is pár baleset. Egy versenyző például összeütközött két másikkal, és nekirepült az aréna falának. Azonnal elvitte a mentő. Na meg sok sok törött karú embert is láttam.
Na, de hagyjuk a negatívumokat .:D A jó hír az, hogy Erinék csapata lett a győztes az ő korosztályukban, úgyhogy nagy az öröm most. Nagyon ügyesek voltak.
Vasárnap este volt egy beöltözős buli a gyerekeknek  " Alíz Csodaországban " címmel. Minden kis gyerkő beöltözött valaminek. A legtöbben a nyuszinak, vagy Alíznak. Annyira édesek voltak. :)
Hazafelé az egész baráti társaság beállított a Mekibe. Jó zajosak voltunk. :)
Mindent összevetve, egy élmény volt ott lenni, sok emberrel megismerkedtem és jókat nevettem sokszor.

Lassan fel is töltöm majd a képeket, de most nagyon lusta vagyok hozzá. :D

Fejlődök!:) Legalábbis azt hiszem..

Mielőtt kiutaztam ide, borzalmas voltam. Egy kis lustaság ( Gondolom a családom minden tagja bólogat, ha olvassa :) ). Szerettem egész nap a hasamat süttetni, filmeket nézni, olvasni, menni ide-oda, megállás nélkül. Itt meg mosok, takarítok, a gyerekekkel vagyok, amit mellesleg imádok. Elkezdtem tanulni sütni, főzni (és nem csak ilyen egyszerű dolgokat, amiket otthon csináltam, lásd: szendvics, tojás, virsli, pizza haha). Az angolom egyre jobb, a minden nap hallott szavak mellett próbálok bonyolultabbakat is a fejembe tuszkolni. Angol nyelven nézem a filmeket, cikkeket, könyveket olvasok. Sőt még a szakácskönyv, amiből tanulok főzni is angol nyelvű.( Kezdők szakácskönyve, kifejezetten gyerekeknek :"D Sophié. ) Úgyhogy mostanában örülök, ha néha gépközelbe kerülök. Erre jó példa a blog is, hiszen elég rég írtam az utolsó bejegyzést a Cardiffról szóló előtt. Mindig úgy érzem, meg kéne várnom, míg elég mondanivaló összegyűlik, de aztán vagy elfelejtem, vagy nincs kedvem neki állni a hosszú-hosszú szöveg megírásának. Úgyhogy innentől kezdve kevesebbet fogok írni, de gyakrabban. Remélhetőleg..
Most épp itt vannak Chris kisfiai, velük trambulinoztam. Imádom, egyenesen függő vagyok.
Szerdán szabadnapos voltam, úgyhogy ismét ellátogattam Cardiffba, csak most Scottal. Ott meg találkoztunk az egyik barátjával. Hihetetlen jó nap volt, bohóckodtunk sokat. Felforgattunk egy játékboltot mert elkezdtünk játszani egy bumeránggal, az elektronikus eszközöknél meg max hangerőre vették a fiúk az egyik hifi-t, amiről ment a zene, mondván: " csak kipróbáltuk ". Szerencsére nem lett belőle gond. Az egyik ott dolgozó még csatlakozott is, és segített, ha kellett. Utána meglátogattuk Scott nagyszüleit. Nagyon aranyosak voltak. Teáztunk, beszélgettünk. Gyönyörű kertjük van nekik is, mint a lányok nagyszüleinek, csak ez jóval kisebb.

Holnap van Alina szülinapja, de sajnos nekem nem lesz szabadnapom. Szegény " egyedül " ünnepel majd. :( De ma volt itt, úgyhogy oda tudtam neki adni az ajándékot, amit vettem neki. :) Baglyos üdvözlőlap, illetve baglyos nyaklánc, hiszen rajong értük. Tetszett neki. :D

Valószínűleg elkezdek majd járni úszni, ha elkezdődik a suli a gyerekeknek. Persze csak akkor, ha ez nem gond a családnak. Jó lenne sportolni valamit, a lovagláson kívül.:)

Nem is tudom, mit írhatnék még...Nem akartam leírni/ bevallani, de elkezdődött nálam is, ami a legtöbb au-pairnél, illetve otthonától távol élő embernél el szokott kezdődni...a honvágy. Lassan egy hónap után szerintem ez természetes. Nem súlyos, de sokszor kelek arra reggelente, hogy vajon mit csinálnak a családtagjaim, barátaim, mennyi buliból kimaradok, nem is beszélve az egyetemről..Igen, igen. Felvettek, és most van is vele sok probléma, hiszen hiába engedélyeznék a halasztást, a személyes beiratkozás kötelező lenne. De szerdán kiderül. mit válaszolnak az ügyintézők az egyetemen. Ha minden jól megy, jövő szeptemberben tárt karokkal vár majd a Szent István egyetem, Gödöllőn. :)
Visszatérve a családi eseményekre és bulikra...nagyon bánom, hogy nem tudok ott lenni a családommal, barátaimmal, hiszen mindig jól érezzük magunkat, akárhova megyünk. De ez ezzel jár. Helyette viszont 9 hónapnyi élménnyel és tapasztalattal térhetek majd haza. Valamit valamiért. Na de itt a lelkizés vége.:D

Ezzel a három képpel zárom mai irományom.:

Hihetetlenül szeretem ébredés után ezt látni a szobámból:

És hihetetlenül szeretem, ha Bella beoson a szobámba reggelente, mikor kinyitom az ajtómat.

Itt pedig a tramBuli(n) látható, három rosszcsonttal. :)

Cardiff !

Mielőtt elkezdeném lefirkantani az elmúlt hét eseményeit, szeretnék egy kis beszámolót írni a Cardiffban töltött napunkról Alinával.

 Aznap reggel sikerült szépen elaludnom. Kilenckor kellett volna elindulnunk Lesliékhez, és én 10 perccel 9 előtt kecmeregtem ki az ágyból. Jobban mondva " kirepültem " az ágyból, mikor rápillantottam az órára. Nembaj, tízre sikerült odaérni hozzájuk.

 Egyetlen hátrány volt, hogy majdnem egész nap szitált az eső, igaz ez nem tántorított el minket. Leslie elfuvarozott minket Abergavennybe, a vonatállomásra. Azt mondta, hogy ne vacakoljunk a jeggyel a kasszánál, vegyük meg a vonaton az ellenőrtől, hisz ugyanannyiba kerül. Azt sajnos elfelejtette mondani, hogy a retúrjegy ugyanolyan árban van, mintha csak oda vennénk jegyet..Érdekes..Úgyhogy nagyot koppant az állunk, mikor több mint 12 fontot kértek el, csak az odaútért. Nem is kell mondanom, kicsit csalódottak voltunk. Sebaj, aznap is tanultunk valamit.:) Megérkezésünk után első utunk a Burger Kingbe vezetett, hiszen  kongott a gyomrom.( Ugyebár nem volt időm étkezni reggel. )

Ezután, sok segítséggel, eljutottunk a Queen's Arcadehoz. Nos, nem is tudom mit mondjak róla. Leesett az  állam, mikor megláttam belülről. Olyan, mint egy labirintus. Tuti van nyolcszor akkora, mint a miskolci. Itt kellőképpen kivásároltuk magunkat. Képzelhetitek mennyire, hiszen elköltöttük az összes létező pénzünket! Azaz majdnem az összeset, mert tettünk félre egy kicsit pizzázásra, illetve a vonatjegyre. Én, személy szerint egyszerű felsőket vettem, pizsamát, szobapapucsot, parfümöt, két pár cipőt, egy pár csizmát, sálat, tisztálkodási szereket, táskát, esernyőt ( ! ). Emellett ellátogattunk a híres Primarkba is, itt azonban csak egy pulcsit szereztem be. Rengeteg ruha van ott fillérekért, de nem tudom érdemes-e megbízni benne, mert a minőségről nem sok jót hallottam. Gondolom olyasmi, mint otthon a kínai.Na és ezután jött a pizzázás a PizzaHut-ban. Annyira finom, hogy eszméletlen. Összehaverkodtunk egy ott dolgozó sráccal. Megígértük, hogy gyakori vendégek leszünk. ;) Emellett itt nevettünk a legtöbbet, de úgy, hogy a hasunk is megfájdult. Azt már ne kérdezzétek min, mert csak egy dologra emlékszek, de az helyzetkomikum volt. Leírva nem lenne vicces.

" Állandóan fényképezel! Fejezd már be! " Haha, olyan mintha ezt üzenné Alina a tekintetével. :)

 Alina szereti a bizarr és vicces képeket. :"D

Végül szépen hazavonatoztunk. Jól megáztunk az állomás felé menet, mert hirtelen nem tudtuk előkotorni az ernyőt a szatyor mélyéről.

Ez pedig az aznapi termés. Két heti fizuból nem is rossz. :)

Ui.: Tudom, hogy ezek a képek Picasan is fent vannak, de szerintem kicsit feldobja a blogot, ha néhányat ide is beszúrok. :)

Elmaradás

Amilyen lassan telt az előző, olyan gyorsan elrepült ez a hét. Mintha tegnap írtam volna az " egy hete vagyok itt " bejegyzést. Nincs sok időm, mert mindjárt visszazuhanok az ágyba, ( nem bírok ébren maradni, és nem akarok írás közben bealudni ) hiszen szabadnapos vagyok. Korán fel kellett kelnem, hogy kiengedjem és megetessem a  " kutymókat ". Ugyanis csak én vagyok itthon. Chris Londonban van, Nikki és a lánykák pedig elmentek Erin lovasversenyére. Az éjszaka picit félelmetes volt egyedül. Még vihar is volt. Szerencsére Scott itt volt egy darabig, és most először én nyertem Fifában. Jupiii! :) Az igazat megvallva, mehettem volna a lányokkal a versenyre, de volt körülbelül 3 opció ami közül választhattam:

-Megyek velük a versenyre egész hétvégére

-Itthon maradok pénteken ( ugyebár tegnap ), relaxálok, stb, ma pedig Chris utánuk visz és vasárnap jövök velük haza.

- Itthon maradok, vasárnap pedig megyek Cardiffba Alinával vásárolni, kikapcsolóni.
Nos, én az utóbbit választottam, hiszen már nagyon kíváncsi vagyok Cardiffra. Nem akarom elszalasztani.

El is felejtettem írni ( milyen szégyen ), hogy van egy ( beszélő ) papagáj is a házban, Szaffi, és most itt nyomja nekem a rizsát, hogy "Lukaa", "Come on", "Halllloooo"...és hasonlók. Az a legjobb, mikor a telefon csörgését utánozza és nem tudom eldönteni, hogy ez most tényleg a telefon, vagy csak Szaffi bohóckodik?

Na kezdem sorolni, mik történtek az elmúlt egy hétben.

Hétfőn itt volt Holly, Erinék barátnője ( akinek Alina az au-pairje ) és itt is aludt.  Sütöttünk csokis-nutellás tortát. Nagyon fincsi lett, kár, hogy egy nappal később az egyik bohóc kutya, Lily beviharzott a konyhába és megette...
Másnap elmentünk Alináékhoz, a lányok lelkesen összepakoltak, hogy most majd ők alszanak ott. Azt hittem megfalom őket, mikor sok játék meg rohangálás után, mikor indultunk volna haza, közölték, hogy: "mégsem akarunk itt maradni, Fruzsi biztos nem akar otthon egyedül lenni. " Megható pillanatok egyike volt. Nem szeretem, ha nincsenek itthon. " Üres " a ház olyankor.( mint például most is :( )

Kedden volt itt az állatorvos és a patkolókovács. A szerdai nap fárasztó volt, utóbbi héten is ekkor voltam a legfáradtabb. A csütörtöki nap viszont nagyon jó volt. A lányok egész nap Disney Channel-t néznének, ha rajtuk múlna, úgyhogy helyette kimentünk túrázni meg piknikezni aznap. Összecsomagoltunk egy tucatnyi kaját meg édességet, és nekivágtunk a " nagy " túrának. Rettentő sokat nevettünk, kisebb röhögőgörcsök jöttek ránk néha. Szeretem, mikor ilyen felszabadultak. :) Este, kedvenc esti elfoglaltságunk lévén, ismét filmeztünk a szobámban. Megnéztük félig a Streetdance 2-t 3D-ben. Azért csak félig, mert utána ismét beütött a nevetőroham. :) De már fogalmam sincs, min kezdtünk el kacagni.

Most pedig itt ülök egyedül, magam csendességében. Lassan fel is ébredek, úgyhogy lehet mégse lesz szükség az alvásra. Ma megyünk elvileg valamerre Scottal.

Majd vasárnap este megírom, milyen volt Cardiff. :)) Bye!